KÜLTERJ
KÜLTERJ, (kül-terj) ösz. fn. Tulajd. ért. a testnek azon tulajdonsága, melynél fogva bizonyos helyet kifelé ható irányban foglal el. Ellentéte: belterj, mennyiben valamely test úgy foglal el bizonyos tért, hogy annak minden legkisebb pontjait betölti. A szivacsnak külterjéhez képest kisebb belterje van, mint a vasnak. Szabatosabban: terjedék és tömedék. (Extensio és intensio). Átv. ért. akármiféle működésnek olyféle hatása, mely minél többfelé törekszik; ellentéte azon működési hatás, mely ugyanazon körben minél több erőt kifejteni, és több eredményt eléállítani törekszik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
