ÍGEIDŐ
ÍGEIDŐ v. IGEIDŐ, (ige-idő) ösz. fn. Az igeszóknál eléfordúlni szokott idő. Általán véve önmagában az időnek három részét (tartalmát) különböztetjük meg: 1) a jelent, mely épen most történik; 2) a múltat, mely a jelent megelőzi; 3) a jövőt, mely a jelent követi. Azonban a cselekvények vagy történet folyamában egyik időt a másikra viszonyítva, ismét többféle időrész (időmozzanat) áll elé. Ú. m. Először: egyik cselekvény a másikkal azonegy időben történik, pl. hozzád indúltam, s épen akkor vevém leveledet; ez utóbbi (vevém) akkor történik, midőn az történt, hogy hozzád indúltam, s amazt viszonyos időnek nevezzük, mely lehet 1) jelen a) a jelenben, b) a múltban, c) a jövőben; 2) múlt a) a jelenben, b) a múltban, c) a jövőben; 3) jövő a) a jelenben, b) a múltban, c) a jövőben. A nyelvekben, s különösen a magyarban is külön alakok, csak a múlttal viszonyitásra (b) alattiakra) vannak: jelen a múltban (kitünőleg: viszonyos múlt, máskép: függő múlt), múlt a múltban (régmúlt, előbbi múlt), és jövő a múltban. Másodszor tekinthetjük az időt kezdőnek, tartósnak (vagy végzetlennek), és végzettnek mind a három általános időben, ú. m. 1) kezdő a) a jelenben, b) a múltban, c) a jövőben; 2) tartós a) a jelenben, b) a múltban, c) a jövőben; 3) végzett a) a jelenben, b) a múltban, c) a jövőben. Itt sincs a nyelvekben mindenik fogalomra külön alak. Legnevezetesebb a tartós (vagy végzetlen) a múltban, mely a nyelvekben alakjára nézve öszveüt a viszonyos múlttal, de a magyarban külön alakkal bír, az íge jelene és vala segéd igével öszvetéve, pl. A Tatrosi codexben: „Péter kedig ül vala küvől a pitvarban és hozjá vépék (lépék) egy leány.“ Látjuk, hogy az utóbbi múltat: ,hozjá vépék‘, az ,ül vala‘ múlt, mind megelőzi, mind a hozzá lépés után is tart még, vagyis ezen hozzálépés után sincs bevégezve. Így mondhatjuk a népmesében: „Szinte éjfélre ért oda, hát ott egy éktelen nagy óriás szundikál vala a tűznél.“ A ,szundikál vala‘ az odaérést mind megelőzi, mind ennél még tovább tart, tehát ehez viszonyítva (mikor odaért) még végzetlen, ámbár az elbeszélőre nézve már szintén múlt. Hasonló példa: „Sokáig mentek, azt sem tudták, hova; végre egy legmagasabb havastetőn, ahol az út elágazik vala, elhatározták, hogy váljanak el egymástól.“ ,Elágazik vala‘ a legtökéletesebb végzetlen múlt, mert az még az ,elhatározták‘ után is tart. A hellén nyelvben nevezetes a jelenben végzett idő vagyis végzett jelen, oly múlt, mely a jelenben is fenn áll, pl. γεγραπται megfelel ezen magyar kitételnek: írva van.
Az elül érintett három fő egyszerü időt általánosak-nak vagy függetlenek-nek, vagy alanyiak-nak is nevezik a nyelvtudósok, (mert azok csak a beszélő alany időpontjából tekintetnek), a többit pedig viszonyosok-nak. Különösebben pedig a kezdő, tartó és végzetteket tárgyilagosak-nak is. A magyar nyelvre tekintettel mind ezek az egyszerü idők (jelen, múlt, jövő) alatt fordúlnak elé.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
