GYÚJT
GYÚJT, GYUJT, (gyú-ít) áth. m. gyujt-ott, htn. ~ni v. ~ani. A gyu gyök alkalmasint hangutánzó, (valamint a sü gyök és hő, fő szók), s jelenti azon hangot, melyet hallani, midőn valami hirtelen lángra kap, tüzet fog, innen lett gyu-ít, gyujt, hasonló származatúak fu-ít fujt, su-ít sujt, hű-t, fű-t, (régen hüjt, füjt). Rokonok különösebben a gyú gyökkel a szanszkrit dah (ég), hellen δαιω, török jak-mak, a magyar sü, honnan süt stb. V. ö. GYÚL. Egyébiránt rokonítható gyű gyökkel is, minthogy a gyulás- vagy gyujtásnál is mintegy a melegség egy pontba gyűl, s ez által tűz fokára emelkedik. Értelme: eszközli, hogy valami égni kezdjen, lángra kapjon. Gyertyát gyujtani. Meggyujtani a fát. Felgyujtani a házat. Begyujtani a kemenczét v. kemenczébe. Pipát vagy pipára gyujtani vagy rágyujtani, pipagyujtani. Elgyujtani a mozsarat, ágyút, azaz elsütni. Átv. ért. heves indulatra gerjeszt vagy mint mondani szokás, tűzbe hoz. Haragra, méregre gyujtani valakit. Jaj beh elgyujtott! azaz megharagított.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
