GYÖK
GYÖK, fn. tt. gyök-öt. Vagy egy eredetű a köznépies gyön, gyün (jön v. jő) igével, vagy a göcseji, s némely más vidéki tüke (tőke) tájszóval, valamint a közdivatú csög, csök, tőke szókkal is, a midőn valamely csomót, göcsöt, göcsöst jelent. Török és csagataj nyelven: kök. 1) Általán jelent olyasmit, melyből valami kijő, kinő, ered, származik, keletkezik, mely töve, tőkéje, törzsöke valaminek. 2) Különösen és szoros ért. jelenti a növény azon részét, mely a növénynek mintegy alapját teszi, mely a földben rejtezik, s belőle egy részről a törzsök, derék vagy szár nő fölfelé, más részről oldalt vagy aláfelé, vékony ereket, szálakat bocsát ki, melyek által a szükséges nedveket magába szívja, saját és a növény többi részeit táplálnia. A gyök tehát tulajdonkép a növény tömör, vastag részég tövét jelenti. Vastag, vékony gyök. Mélyen menő, vagy a föld szinéhez közel szétterjedő gyök. Kihúznia fát gyököstül. 3) Átv. ért. valaminek eredete, miből más valami származik. Különösen a nyelvtudományban olyan szó, melyet közelebb értelmü elemekre feloszlatni nem lehet; melyhez semmi rag, és semmi szokottabb képző nincsen illesztve. Ettől különbözik a gyökelem, melyben több gyöknek mintegy csirája, magva rejlik, s melyből a gyökök rendszerént egy újabb betű, legfölebb egy önhangzó és mássalhangzó, de még nem rendes képzők hozzájárultával erednek, pl. e szókban: göb, göcs, gör, göm, a gyökelem gö, maguk pedig gyökök; ellenben az itt ide, ott oda szókban levő i és o már gyökök, mert a tt és de da szokott és rendes képzők. Így ezen gyökökben: foly, fogy, fon, a gyökelem: fo. A csák, csáp, csáb gyökök eleme: csa. A ro szinte gyökelem a rom, rogy, rosz szókban. Önálló gyök, mely magában szokott és érthető szót alkot, pl. bor, fa, gar, kar, mar, nyes, rom, sok, tag stb. Ettől különbözik az elvont gyök, mely önállólag nincs divatban, pl. gab, ker, fecs, gör, szom, vid. Ettől ismét különbözik az elvont törzs v. törzsök, mely már a gyökből valamely képző által ered, jóllehet önállólag szinte nem használtatik, pl. roncs, (honnan rom-cs-ol), romb (rom-b-ol), görzs (gör-zs-ed), igy: sikam, szülem, háram stb. A számtanban gyöknek nevezik az oly számot, mely önmagával egyszer vagy többször sokszorozva valamely magasabb (hatványozott) számot eredményez, pl. a 9-, 27-, 81-nek gyöke 3, mert 3 × 3 = 9; 3 × 9 = 27; és 3 × 27 = 81. Innen ezen kifejezések: kivonni valamely számnak vagy mennyiségnek gyökét. Feltalálni valamely szám gyökét stb. Egyébiránt köz nyelvben ezen gyök helyett, mely csak újabb időben használtatott és használtatik önállólag, rendesen gyökér divatozik, melynek azonban szabatos nyelvben némileg különböző értelme vagyon. V. ö. GYÖKÉR.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
