EZÜST, fn. tt. ezüst-öt. 1) Nemes, fehér, fényes s az arany és éreny után legtöbbre becsült fém, mert csaknem oly nyujtható, mint az arany, s hangja tiszta pengésü. Ezüsttel futtatott szelencze, gombok. 2) Jelent ezüstből készült pénzt, edényeket, eszközöket. Ezüsttel fizetni. Sok ezüstöt örökölni. Ezüsttel enni. Ezüsttel fölékesíteni a ruhát. Ezüsttel lőtt vad, azaz pénzen vett. Aki azt igéri, hogy aranyat csinál, ezüstöt akar csalni. (Km.) Használják melléknév gyanánt is, am. Ezüstből való. Ezüst kanál, ezüst edények. Ezüst óra, azaz ezüstből való kanál, edények, óra, s mint melléknevet nem kellene össze, vagyis egy szónak irni a vele járó főnévvel, pl. ezüst tartó egészen más mint ezüsttartó, amaz olyas valamit jelent, mi ezüstből van, emez olyan eszközt, melyben ezüstöt, ezüst ékességeket, edényeket vagy más szereket, vagy ezüst pénzt stb. tartanak.
Eredetileg talán az ez gyök am. ősz, s az egész őszes v. őszesded, azaz fehéres, fehérlő, valamint a latin argentum, s hellen αργυρος is, úgy látszik αργος szóból eredtek, mely ragyogót, fehéret jelent; így szanszkritul is ezüst: rádsat, v. radsatan, rads v. ránds igéből, mely am. a magyar ragy-og.