ENYÉSZ
ENYÉSZ, (eny-ész) önh. m. enyész-tem, ~tél, ~ětt. Szem elől eltűn, lassanként vész, elvész. V. ö. ENY, (3). Önhatólag, vagyis ik nélkül használtatik, midőn az eltünés, elmulás, elveszés, mintegy belső oknál fogva, belső működés által történik, vagy történni látszik. Enyész a nap, midőn lemenőben van. Enyész az elvonuló felhő. Szenvedőleg, azaz ik-kel (enyészik) ragozandó, midőn külső kényszerülés jár hozzá. Gyógyitás által elenyészik a seb. Elenyészik a köd, ha a szél tova kergeti.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
