ELVE

Full text search

ELVE v. ELVÉ, (el-ve v. el-vé v. el-ő-é, mintegy el-tova v. elő-tova) névutó. Túl, tulsó félen, tulsó részen, vagyis részre. Erdő elve = erdőn túl; Duna elve = Dunán túl, azaz túlra. A régieknél inkább divatozott, mint jelennen. Jordán elvé, „És jutának Judeának vidékébe Jordán elvé”; tenger elve, „És mikor juttak volna ő tanejtványi tenger elve.” Czedronnak áradatja elvé. „Kimene Czedronnak áradatja elvé.” (Tatrosi codex.) am. Jordánon, tengeren, áradatján tul. Alkotása olyan mint hova v. hová szóé. És csakugyan ezen kérdésre is felel, mint a példákban láttuk. V. ö. ELVŐL.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT