ELKEL
ELKEL, ELKÉL, (el-kel v. ~kél) ösz. önh. 1) Elfogy. Házánál sok liszt és zsír elkel. Már mindenütt elkele Márton ludja, a Bakonynak már lehullott levele. (Kisf. S.) 2) Eladatik. Győrben és Mosonban sok gabona elkel. Olcsó vagy drága áron elkel. 3) Szükség van rá. Nála is elkelne a jobb fizetés. 4) Elvesz. Ezen értelme a régieknél divatozott. 5) Elmegy. Elkelt tőlünk messze földre. Kelj el innen. 6) Mondják a tésztáról, kovászról, midőn igen elérik, elrepedez, elerjed.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
