teremtettét
teremtettét [e-ë-ë v. e-e-ë] indulatszó (népies)
<Névelővel v. jelzővel is, néhány állandósult szókapcsolatban, felkiáltó mondatokban, rendsz. enyhe, tréfás káromkodás hangulatát keltve:> Teremtettét! v. a teremtettét (-nak, -nek v. neki)! Mennydörgős teremtettét! A hétszáz teremtettét! A mennykő teremtettét!
1. <Nagy testi fájdalom, bosszúság, harag kifejezésére.> Teremtettét, de hideg van idebenn, még a farkas is megordítaná! (Vas Gereben) A hétszáz teremtettét! Mit ütögeti a hátamat! (Jókai Mór) Teremtettét! meg ne üssön! (Lévay József–Molière-fordítás) || a. <Színlelet harag kifejezésében.> Tessék megbocsátani, hogy lekendeztem [= kendnek szólítottam]… – A teremtettét kendnek, és is lekendeztem kendet. (Móricz Zsigmond)
2. <Korholás, rosszallás kifejezésében.> Na,… miért nem mégysz már… nincsen dolgod? mit álldogálsz itt? Teremtettét, mikor én ilyen fiatal voltam, mint te, tizet fordultam addig, míg te egyet! (Vas Gereben)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
