4
4
Megeredt az eső. Gyors, zuhatagos nyári zápor, messziről villámlott és dörgött hatalmasokat. Majdnem éjszaka lett, és Terkát, ahogy a tánciskolából haza igyekezett, útban érte a zápor. Fölkapta a ruháját, és erősen sietett.
De ím, ahogy kifordul a Fehérhajó utcából, úgy hallja, mintha valaki gyorsan lépkedne utána. Kissé megfordul, s a szeme szögletéből hátranéz. Egy esernyős fiatalember. Már ideér mellé. Köszön, és ajánlja az esernyőjét.
Terka egy pillanatig habozva néz a fiatalemberre. Az mosolyog szelíden és kedvesen:
– Bocsánat, de… Én ismerem már régen nagysádot látásból. Ó, igen régen. Kemény, főispáni titkár vagyok, doktor Kemény Béla…25
Terka az esernyő alá lép. És kicsi híja, hogy el nem rebben az ajkáról:
– Én is ismerem látásból…
De nem mondta. Mert a fiatalember csinos rendkívül. Pesten fogalmazó volt a minisztériumban, s micsoda karriert csinál még! Ott lakik a Fekete Szűz utcában ő is. Gyakran látják egymást.
Most sietnek. A fiatalember apróságokról beszél. Teréz néha igent és nemet mond.
– De ön, doktor úr, egészen megázik – szól egyszer Teréz a fiatalemberre pillantva.
Kemény mosolygott, de igen szelíden és ártatlanul.
– Nem tesz semmit! De egy mód van…
Mosolygott ismét Teréz, és a Kemény odanyújtott karjába kapaszkodott, így mentek egymás mellett. Teréz úgy érezte, hogy jókedve van. Ritmikusan lépkedtek, s úgy találta, hogy Kemény néha gyöngéden, alig észrevehetően megszorítja karját. Nem bosszankodott, sőt, ki tudja, miért, jólesett neki.
Már itt jönnek a Fekete Szűz utca elején, a templom mellett. Úgy találják mind a ketten, hogy egy kissé gyorsan jöttek. Egymásra néznek, s mintha bizalmas, meleg és jókedvű mosolygásba csillogna össze a szemök.
– Honnan jött most? – kérdé Kemény.
Terka gondolkozott egy pillanatig. Ilyenkor szabad hazudni.
– Egy barátnőmnél voltam.
A férfi gyöngéden megszorította a karját, s gyermekes mosollyal kérdé:
– És mikor látogatja meg ismét a barátnőjét?
Teréz halkan, mint egy turbékoló gerlice, kacagott. De ismét egymásra néztek, s mosolyogva csillogott össze a tekintetök. Terka vakmerően monda:
– Holnap és…
– Nos? És?
– Semmi. Itthon vagyok.
Egy pillanatig szembeállottak a záporban. Terkának meztelen kezére csöppent egy hideg esőcsepp. Erre összerezzent. Mondani akart valamit, de csak a kezét nyújtotta a férfinak.
Kemény hirtelen előrehajolt. Közel, egész arcához, úgy suttogta:
– Mondja, Teréz, mit akart az imént mondani?…26
Fogta a kezét, és a leány érezte, hogy az a kéz meleg és puha, azonban férfiasán izmos is. De elfordította az arcát. Halkan felelt:
– Majd megmondom máskor… Holnap. Jó éjszakát…
A férfi fölemelte a Terka kezét, s le is hajlott egy kissé, és úgy csókolta meg.
– Jó éjszakát.
De, Istenem, aludhatott ez éjszakán Terka nyugodtan? Igen sokat gondolkozott azon, vajon szóljon-e a nénjének az új ismeretség felől. Fölöslegesnek találta azonban.
De a kezét, a jobb kezét néha fölemelte az arcához, s végigcirógatta vele az arcát ott, ahol Kemény doktor megcsókolta.
Miért?
Istenem, ezt nem lehet kérdezni, és végre is Terka sem tudta, hogy miért.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
