Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, [2Móz 13,21-22; 14,22. 29]
és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben.
Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, [2Móz 16,35; 17,6; 4Móz 20,11; Zsolt 114,8]
és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt.
De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. [4Móz 14,29-30; Jud 1,5]
Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. [4Móz 25,1-18]
Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani.” [2Móz 32,6]
De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. [4Móz 25,1-8]
Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. [4Móz 21,5-6]
De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. [4Móz 17,6-15]
Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. [Róm 15,4]
Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!
Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. [Mt 26,41]
Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást!
Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok.
Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? [ Mt 26,26-27]
Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk.
Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? [3Móz 7,6]
De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit?
Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. [5Móz 32,17; Zsolt 106,37]
Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. [2Kor 6,14-16]
Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? [5Móz 4,24; 32,21]
Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. [ 6,12]
Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. [Róm 14,19; Fil 2,4]
Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból,
mert „az Úré a föld és annak teljessége”. [Zsolt 24,1 ]
Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból.
De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt.
Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete?
Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? [1Tim 4,4]
Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!
Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának;
mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.