A kecskeméti fiúk
A kecskeméti fiúk
Egy k-i családapa fiával együtt beállt az önkénytesek közé. Kis hétesztendős fia, látva apját a háborúba készülni, odasimul hozzá, s kérdezi:
– Édesapám, nem jönnek az ellenséggel kis gyerekek?
– Minek neked azok a kis gyerekek, édes szolgám?
– Én meg azokkal szeretnék verekedni…
Az ottani fiúk ötévestől kezdve tízévesig, mikor a császáriak a várost megszállották, ezerenkint összecsoportosulva, kimentek a város alá, magukat két seregre osztották, s ott dob- és trombitaszó mellett ütközetet csináltak, néha a csata egész délután tartott. Fegyvereik botok voltak, ágyúik kövekkel megrakott talyigák, puskáik hasított faparittyák. Egy ízben egy egész városrészt támadtak meg, a cigányvárost, melynek minisztériuma meg akarta tagadni a fegyveres erőnek határain átvonulását; a vezérek ezt casus bellinek deklarálták, s miután a kérdéses terrenumot kellőleg blokírozták, egy előrebocsátott hatályos bombardement után rohammal bevették, lakosait részint expatriálták, részint hadifoglyokká tevék, a rendőrség intervencióját célirányos parattyatűzzel visszautasíták, s a pozíciót mindaddig megtarták, míg professzoraik ott a helyszínén meg nem jelentek, s akkor is csak egy általános amnesztia föltétele mellett kapituláltak, mely kölcsönösen ratifikáltatott is.
A fenn említett családapát Verbász alatt, midőn fia mellett csatázna, egy ágyúgolyó fiával együtt elsodorta.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
