I. 1. Az I. katonai felmérés előzményei
Mint a világon általában mindenütt, a térképezést a XVIII. század végéig Magyarországon is főleg katonai szempontok uralták. Ez igaz a részletes topográfiai felméréseket megelőző időszakok térképeire is. A Magyar Királyság már a XIV. századtól kezdve harcban állt a török hódítókkal, így egyre nagyobb szükség volt az országot ábrázoló térképre. Az első ma ismert, fennmaradt Magyarország-térkép elkészítése Lázár (Lazarus) nevéhez fűződik, aki valószínűleg Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára volt. Lázár feltehetően a Dózsa-parasztháború idején, 1514-ben dolgozott a térképén, de az csak halála után jelent meg, 1528-ban, Ingolstadtban, Petrus Apianus nyomdájában. A térkép fametszet, egyetlen fennmaradt példányát a Széchényi Könyvtár őrzi, de több faximile kiadása ismert. Méretaránya körülbelül 1:1 200 000.
A mohácsi csatavesztést követően az ország három részre szakadt, Európa többi része is fenyegetett lett, így a keresztény világ figyelme Magyarország felé irányult. Miután felméréseken alapuló munkák a török által elfoglalt területeken nem folyhattak, a Lázár-térkép került többszöri kiadásra (1553-ban és 1559-ben Rómában, 1571-ben Zsámboky János által, Ausztriában). Habár ezek a térképek nem pontos másolatai a Lázár-térképnek, lényeges változást nem tartalmaznak, amiképpen Wolfgang Lazius, osztrák orvos és térképész Magyarország térképe sem, amely 1556-ban jelent meg (Regni Hungariae Descriptio vera).
A XVI–XVII. századot az atlaszkartográfia századainak is szokták nevezni. Minden jelentős atlaszban megtaláljuk a Magyarországot ábrázoló lapot, ami jelzi a külföldi kartográfusok törekvését, hogy kielégítsék a török háborúk iránti európai érdeklődést. Az Ortelius-, Mercator-, Janson-, Speed-, Hondius-, de Wit-, Sanson- és Bleau-atlaszok – hogy csak néhány jelentősebbet említsünk – Magyarországot ábrázoló lapjai Lázár és Lazius nyomán készültek, lényegesen újat nem hoztak. Az atlaszlapok méretaránya változó, 1:1 300 000–2 000 000 közötti.
Mivel a magyarországi török hódoltság megszűntével a XVII. század végétől a hadszíntér délre, délkeletre tevődött át, immár lehetőség nyílott az ország felméréseken alapuló térképezésére. Megemlítendő az olasz Luigi Ferdinando Marsigli és a német Johann Christoph Müller császári hadmérnökök munkássága. Marsigli nevéhez a Duna felmérése fűződik, amelyről egy 18 szelvényből álló térkép jelent meg 1:103 000 méretarányban, Mülleréhez pedig az 1709-ben Bécsben kiadott, első, felméréseken alapuló, pontos Magyarország-térkép, amelyet rézmetszés útján sokszorosítottak. Méretaránya körülbelül 1:550 000, vagyis az addig megjelent legrészletesebb térkép Magyarországról.
Erdély területéről kiemelkedő minőségű Morando Visconti hadmérnök 1699-ben készített, 1:550 000 méretarányú, Hermannstadtban (Nagyszebenben) kiadott térképe.
A katonai felmérések „előfutáraként” említhető a Temesi Bánságról 1723–1725 között, Szavoyai Jenő parancsára készített 1:255 000 méretarányú, kéziratos térkép.
Az újjáéledt magyar kartográfia első nagy úttörője Mikoviny Sámuel kamarai mérnök volt a XVIII. század első felében, akinek megyetérképei az addigi legrészletesebb ábrázolást nyújtották az adott területekről. Méretarányuk megyénként változó (1:120 000 – 1:230 000), de nem minden megyéé készült el. Mikoviny célja részletes országtérkép megalkotása volt a megyetérképek felhasználásával, de korai halála, sajnos, meghiúsította tervét.
1769-ben Lacy tábornagy, a bécsi Hofkriegsrat (Udvari Haditanács) elnöke parancsára Ignatz Müller ezredes a meglevő források alapján egy 1:360 000 méretarányú térképet készített Magyarország területéről. A Birodalomban akkor már folytak az I. katonai felmérés munkálatai, de más területeken. Ez a térkép is jelzi a részletes térképek iránti igényt.