Sokat hánytam vetettem magamban válaszod tartalmát. Kedves volt ugyan nékem, hogy annyi odaadást, s oly hű ragaszkodást láttam abban ön személyem iránt, s kezdetben már csaknem elcsábított azon vágy, hogy Téged hivatalom körében bírhassalak, s kész vala előterjesztésem, melybe a Te nevedet is igtatám. De újra és ismét újra olvasgatám leveledet, s éreztem, hogy mint becsületes ember, köteles vagyok előre Téged arról is értesíteni, miszerint én csak rövid ideig, s talán csak hetekig maradhatok valószínűleg a ministeriumban mindinkább roskadozó egésségem miatt, s téged, ki nem csekély részben személyemhez is kötötted elhatározásodat, nem tehetlek ki előleges figyelmeztetés nélkül annak, hogy most néhány hétre belépve, az én leléptemmel, ha oly utódom leend, ki néked kedves nem volna, ismét kilépj, s így mostani helyzetedből, s némileg a politicai életből is miattam kisodortassál. Ezt tehát lelkiismeretesen előleges figyelmeztetésül; de ha mindemellett inkább tekinted a közjót, minthogy személyem vagy átalában a ministernek személye utóbb az én leléptemkor is határozatodra befolyással legyen, ezt pedig a közügy miatt szívemből ohajtom, egy helyet válaszodig nyitva hagyok számodra, s mivel azt hiszem, hogy erődet, készültségedet, tabellák készítésével vagy repositionalis ügyek visgálga-tásával elfoglalni annyi volna, mint pazarolni azon kincset, mi hazánkban sokkal ritkább, semhogy azzal könyelműleg bánhatnátok, s annyi volna, mint meglopni a hon intelligentiájának öszvegét, mechanicus munká[ra] fordítva, mi jobbra, nemesebbre való, a codificationál tartok üresen egy tanácsnoki helyet (2500 ft fizetéssel), hol szép téren működhetnél Szalay Lacival.