Nyelvsajátságok.
Nyelvsajátságok.
Tájszólása minden vidéknek van több-kevesebb furcsa sajátossággal. Tarczal vidékén az é betű éles í-vé válik, pl. ídes. (Ugyancsak Tarczal környékén nevezi a vő az apósát apának, az anyósát mamának.)
Az é betű í-vé változik a bodrogközi járásban is. Ebben a járásban (Karcsa község vidékén) még más nyelvsajátságra is akadunk: a többes szám főnévre egyes számú igét használ a nép; például: gyün a tehenek. Különben a czigándi polgár is mondja, hogy: szalad az emberek.
A szerencsi járásbeli Harkány környékén az a hangba o-t olvasztanak, pl. jaó (jó). – Sajókesznyéten környékén pedig a „szép” szó helyett furcsá-t mondanak. pl. igaz, komám, hogy furcsa lú, de mégis sok érte annyi píz.
A sátoraljaújhelyi járásban is találunk eltérésekre, noha általában eléggé tisztán beszél a nép. Toronya vidékén az igének i ragot ad, pl. aszondi, hogy nem adi, inkább sárba tapodi.
Érdekes tájszavakat találunk a bordogközi járásban:
Gólyatej = pálinka. Dinomozni = vígan fogyasztani a készet. (F.-Bereczki vidékén.) Fűtülvaló, vagy kűfejfa = síremlék. Kerekszekér = biczikli (Luka vidékén). Kercse = kert (Czigánd vidékén). Söllent = hazudik. Éveg = üveg. Pápér = hamu (A.-Bereczki vidékén). Szotya = a jeges, vagy havas víznek az elnevezése (Bereczki vidékén), pl. szotyog a csizmámban a hó-lé. Meslegelni = fejtegetni, pl. a község ügyeiről beszélgetni, mint a következő párbeszédben:
– Nem jó megy a falu sora, sógor!
– Má mér?
– A bika kivínült mán, el köllött vón’ adni; a falusi kan után rossz malacz kerül; a bíró nem törődik semmivel. Ha meslegelem, minden oda megy ki, hogy fordítni kén a mostani soron.
A zempléni magyar nép költészetét főképen a lakodalmi versekben kell keresnünk; ebben azonban bőséges az anyag válogatására. Pl. a következő vőfély- és násznagy-versek:
Az első hivogatás. 1. Tisztelt házatokná jó reggelt kívánok, – Legyetek ríszszel mindenféle jónak! – Áldás és bíkessíg szájjon házatokra, – Méltóztasson az Úr testi-lelki jókra! – 2. De mi vígett gyüttünk tisztőtt házatokhoz? – Azér mer szavunk van nyoszolyó lyányunkhoz. – Ékesítsen minket bokréta-pálczával, – Avval szíp a vőfíly, mint huszár kardjával. – 3. Nyoszolyó lyányunkat mi kírjük jó szűvvel, – A szíp bokrétáját agygya hat szűvesen. – Miért az íg ura bölcs jutalmat agygyon, – Áldás és bíkessíg e házná maragygyon.
Midőn a lányos házhoz érnek. 1. Örülök, hogy látom friss jó egíszségit – E leányos háznak lölki bíkességit. – Kívánom mindenben állandó szípsígit; – Most maj átlípem e háznak küszöbit. – 2. Legelsőben ismét hozzátok küldettünk, – A mint láthatjátok, mi el is írkeztünk. – Új parancsolatot mi ezátal vettünk, – Tuggyuk meg, kik vannak ehol mi előttünk. – 3. E háznak gazdája van-e egíszsígben; – Ennek szolgálója kívánt bíkessígben? – Vőlegényünk párja takaros ípsígben? – Vannak-e minynyájan friss jó egíszsígben? 163– 4. De nevezetesen e háznak gazdája, – Ílete párja, kedves gazd’asszonya. – Házasságra lípett szerelmes leánya – Egíszsígben van-e testek alkotmánya?
Asztal fölötti vőfélyversek. Leves-felköszöntő: Istennek nevében íme megérkeztem. – Tudom, hogy azt mondják, biz jól cselekedtem. – Ime itt a leves, az ítkek alaptya, – Násznagy úr a píldát mingyárt megmutattya. – Itt tehát a leves, melyet adott jó hús, – Azért itt senkinek szíve ne legyen bús; – Nosza muzsikusunk szójjon hát a víg tus, – Ezzel dícsértessék az úr Jézus Krisztus. – Káposztára: Itt van uraim e tőtött káposzta. – Álgya meg az Isten, ki hazánkba hozta! – A gazdánk előre Istennel áldotta. – Úgy küldötte velem vendégek számára. – Káposzta utáni pénzszedés a muzsikusnak: Tisztelt gyülekezet az első muzsikás… – Bánatában – mondja – halálán a kontrás. Tiszta szívbűl adjon minden kőtségére – Búbánatba merült káros temetésre. – Kására köszöntő: Elhoztam harmadszor a jó vajas kását; – Nem állhattam tovább sebes pattogását. – Jó meg köll ezt fújni, mer ki a szokását – Nem tugygya, megsüti a szája padlását. – Utolsó tál ítel a jó vajas kása – A ki ebbül eszik, csak búját ne lássa. – Nímelyeknek ettül lészen csiklandása, – Mikor maj körüljár a kanál szúrása. – Ezután pénzt kér ilyen verssel: Sötítsígbe borult a kása melege, – Mer szakácsnénk magát nagyon megígette. – Egyik taggyát úgy megköpte a kása, – Hogy szegíny fejínek nincsen szíp járása. – Ó, de kár, hogy esett ijjen csonkulása! – Nízzík meg az urak, szánják meg a sebét – Ne szemléljík tovább elterjedését. – Pecsenye-köszöntő: Itt vagyok még én is, így szótt a pecsenye, – Én minden embernek vagyok szeme fínye, – Uraknak, papoknak vagyok csemegéje, – Távozzík hát tülem dühös ember melle.
Tréfás mondóka vacsora közben: Tisztőtt nászníp! tisztőtt vendégsereg! – Láttyák, hogy nem vagyok én má mai gyerek. – Ídes apám így szót most a minapába – Hozhatna a gyerek menyecskét a házba. – Itt vótam közeeben mingyá meghallottam, – Azér háztűznízni mingyá eeindútam. – Fogtam egy tarisznyát, a vállamra tettem; – De magamat otthon elébb tele ettem. – Bejártam tíz várost, harminczhárom falut: – Nem talátam leányt sehol nekem valót. – Az egyik csúnya vót, a másik meg szegíny, – Harmadikat pedig ölelte egy legíny. – No a negyediket szörnyen megszerettem, – Harminczhárom perczig bolondgya is lettem. – Ezt meg pedig azér nem vehettem el ám, – Száz ívvel volt vínebb, mint az öreganyám. – Így hát tisztőtt nászníp, most is legíny vagyok, – Reggeetől napestig lányokra gondulok; – De ha tunnak ojat, a ki hozzám gyünne, – Megtarcsuk a lagzit gyövő esztendőre.
De dal terem a nép ajkán a lakodalmi verseken kívül is. Érdekes az a nagyczigándi dal, a mely ezt mondja:
Eement a szeretőm, eement a szeretőm, – El, Amerikába. – Levelet is kűdött, levelet is kűdött, – Hogy menynyek utána. – Nem menek, nem menek én Amerikába, – Soha Amerikába, – Nem hagyom a babám, sem az ídes anyám – Czigánd falujába’.
Eredeti czigándi népdal még:
Egy fekete holló, egy fekete holló – Hozta az újságba, – Három kis lány árva, Három kis lány árva – Czigánd falujába’. – Kettő van a papná, egy a tanítóná – No, no… az iskolába’, – Nem köll annak míder, nem köll annak míder – Karcsú derekára.
Vagy:
Szárnya, szárnya, szárnya van az madárnak, – Nincsen párja az czigándi leánynak – Tele van a szája ídes csókkal. – Zsebkendője csörgős mogyoróval.
Királyhelmeczi népdal ez a négy sor:
Perbenyik nem város, Helmeczczel határos, – Oda jár a rózsám egy szép barna lányhoz, – Fekete subába’, gyolcs ingbe, gatyába’, – Pedig az én kendőm lóg az lajbijába’.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
