A lakodalmi szokások sok különösségére minden vidéken akadunk. A varannai tót kiválóan szereti a czeremóniát. A házasságot rendesen a szülők határozzák el, s ha a legény ideje elérkezik, a szülők két férfi-rokont küldenek a kiszemelt leányos házba. A megkérés egyszerű szóval történik s a felelet: pálinkakínálás. Ha a kérőket nem kínálják a leányos házban pálinkával, ez kosarat jelent, a melylyel szégyenkezve siet vissza a két kérő. Igenlő válasz esetén, bizonyos idő elteltével, visszatérnek a kérők, de immár a vőlegénynyel. Dús lakoma várja már őket, de asztalhoz űlés előtt még egy s más szertartáson kell túlesniök. Mielőtt a két kérő a szülékkel tanácskozik, a vőlegényt a menyasszony kivezeti a pitvarba, hogy négyszemközt megvitassák jövendő életüket. Ha megegyeztek, a vőlegény visszatér a szobába, a leány pedig a kamrából előkeresi a jegykendőt (fejre való czifra kendő) s nesztelenül a jegyese után besompolyog a szobába. Óvatosan jön, mert meglepetést hoz, a beleegyezése tulajdonképeni zálogát: a jegykendőt. Ezt a szoba közepébe dobja, a földre s vőlegény uramnak kell érte lehajolnia. De tisztelettel ám s nem is puszta kézzel, hanem saját zsebkendőjébe csavart ujjakkal. S abba göngyölgetve kell a jegykendőt haza is vinnie. Ez a kézfogó. Másnap a vőlegény megbízásából 4–6 asszony jelenik meg a menyasszonyos háznál s kikérik az igazi nagy jegykendőt, a mely már drága selyemből készült és hímzéssel is teli. Ekkor állapítják meg a napot is, a mikor a leány szülei ellátogatnak a vőlegény szüleihez háztűznézni. Ezt hamarosan visszaadja aztán a vőlegényes ház. Mindkét látogatás fénypontja természetesen az áldomás és pálinkázás.
A lakodalomra hivatalos személyek: a két násznagy, egy zászlótartó, két nászasszony, mintegy tuczatnyi vőfély, ugyanannyi nyoszolyóleány, végül pedig a csopnár, a ki az italt kezeli. A lakodalmat megelőző szombat estén a vőlegény, vőfélyek és nyoszolyóleányok kíséretében, megjelenik a 165menyasszonyos háznál. Mindegyik nyoszolyóleány egy-egy kendőt ad a menyasszonynak s ott marad a házban másnap reggelig: segíteni a kelengyevarrásban. Vasárnap reggel a mátkapár gyónni megy. A menyasszonyt az összes nyoszolyóleányok kísérik a paphoz, mindegyik nyoszolyóleány fején virágos koszorú. A gyónás után a menyasszony fejére is ráteszik a koszorút.
A lakodalom vasárnap délután kezdődik a vőlegény házában. A sok és hosszadalmas szertartásnak első pontja a vőfélyek ünnepélyes bevonulása; a zene megszólal, mire a vőfélyek eljárják a vőfélytánczot (csárdás). A táncz után elindul a vőfélycsoport a násznagy, a zászlótartó s a többi hivatalos férfiak összetoborzására. A mikor valamennyien együtt vannak, zeneszóval elmennek a két nyoszolyóasszonyért. Az első nyoszolyóasszony lakásán már várja őket a második is, de várja a férfiakat dúsan megrakott asztal is, a melyet körülülnek. Mindegyik vőfély czifra piros törülközőt kap a lakodalom tartamára az első nyoszolyóasszonytól, vőfélyi díszül. A lakomával azonban ebben a házban gyorsan végeznek, mert az igazi még csak ezután következik. Fel is kerekednek, a násznagy vezetése mellett átvonulnak a vőlegényes házhoz, a hol a tulajdonképeni vacsora következik s eltart 10–11 óráig, a mikorra már öreg este lett s int az idő a násznép további kötelességére. A násznagy feláll s ékes dikczióval kikéri a vőlegényt. A vőlegényt persze kiadja az apja s reggel valamennyien szekerekre ülve, a menyasszonyos házhoz hajtatnak. Ott már várja őket a koszorús menyasszony, a nyoszolyóleányok körében, csakhogy zárt ajtók mögött. Hiába kopogtat a vőlegény, meg az egész kiséret, senki sem válaszol a menyasszonyos házból. A násznagynak kell latba vetnie minden tekintélyét s az ő kopogtatására csakugyan megszólal valaki a zárt ajtó mögött. Ez a valaki azonban kijelenti, hogy vámot kell fizetni a nyitásért. Ha csak erről van szó! erre szívesen rááll a násznagy, annál is inkább, mert a fizetség nem túlságos: 4 fillér fejenként minden nyoszolyólány után. Ezt a tréfás czeremóniát a nyoszolyóleányok tót éneke kíséri:
Eljöttek a kérők, – Kikérni koszorúnkat, – De ingyen nem adjuk, – Csak ha mindegyiknek – Egy aranyat adnak.
A vám lefizetése után szabad a bemenet s a násznagy bibliai idézetekkel fűszerezett mesével magyarázza jövetelük czélját. Erre a menyasszony kiosztja a násznagyok, a zászlótartó és a nyoszolyóasszonyok között az őket megillető fehér törülközőket, a vőfélyeket pedig földíszíti pokréjtkával (csinált virágból készült csokor.) Most már int a násznagy: kezdődik a készülődés a menyegzőre való indulásra. A nyoszolyólányok karénekkel szólítják fel a menyasszonyt:
Térdelj le, Hanyicska, mezítelen térdre,
Anyácskádtól bűneidért bocsánatot kérve.
A mátkapár letérdel a menyasszony szülei előtt s a násznagy ünnepélyes szóval, ismét a bibliából idézve ékes rigmusokat, kikéri a házasulandókat. Ennek megtörténte után fölkerekedik a násznép s előbb az anyakönyvvezetőhöz, onnan pedig a templomba vonul.
A templomi szertartás után az egész násznép a menyasszonyos házba tér vissza, a hol lakoma és táncz következik. Vacsora után az új pár elbúcsúzik, a menyasszonyi kelengyét szekérre rakják s átköltöznek a vőlegényes házba, a hol a ház asszonya (az anya, vagy valami nőrokon) fogadja őket. A szobába lépve, a két nyoszolyóasszony s az első vőfély háromszor a terített asztal körül vezetik a menyasszonyt, majd leültetik az őt megillető helyre s az ölébe kis gyermeket adnak. A menyasszony a gyermeket sajátkezűleg készített kalácscsal ajándékozza meg. Ezután valamennyien asztalhoz ülnek, megvacsoráznak, majd tánczra perdül az egész vendégsereg.
Mialatt az ünneplő-szobában muzsika szól s táncz járja, a hivatalos személyek fenn a padláson elkészítik a nászágyat, melynek alja széna s e fölé kerül a menyasszonyi kelengyéből való ágynemű. Ha ezzel elkészültek, a vőfély verses jelentéssel hívja fel a násznép figyelmét az ünnepélyes pillanat elérkeztére. Az új házaspárt letérdelteti a vőlegény szülei előtt s elbúcsúztatja őket. A búcsúzó elhangzása után a vőlegény fölsiet a padlásra. De lám, meglepetés várja ott: valamelyik furfangos vőfély megelőzte s tréfás nyujtózással 166kényelmeskedik a nászágyban. Föl sem akar onnan kelni, csak váltságdíjért. Persze ezreket kér, de végezetül megelégszik 40 fillérrel is. Ideje is volt az egyezséget megkötni, mert már hozzák a menyasszonyt a nyoszolyóleányok énekelve:
Megy a menyasszonyunk létrácskán felfele,
Törölgeti szemecskéjét selyem kendőjébe.
A fekhely előtt a vőlegény letérdelteti a párját s maga is mögéje térdelve, leveszi a menyasszony koszorúját, kifonja a varkocsát, halkan a fülébe énekelve:
Három búbánatot okozok én néked:
Aranyszőke szép hajadról leveszem az éket,
Nem lesz néked már koszorúd s lányok társasága,
Hanem leszel anyámasszony, gyermekek számára.
A leoldott koszorut csákányra tűzi s azzal lejön a lakodalmas szobába, a hol a násznagy előtt bibliai czikornyás versezettel jelentkezik. A vőfélyek erre körültánczolják a menyasszonyi koszorús csákányt, miközben a nászvendégek oszladozni kezdenek s a lakodalom mára véget ér.
Másnap, kedden reggel azonban folytatása van még a lakodalomnak. Elsőkül a vőfélyek tisztelegnek a fiatal párnál. Onnan szerte bomlik a vőfélycsoport, hogy összehívja ismét a násznépet, mert egyik hivatalos aktus még hátra van: a friss menyecske bekontyolása. (Fésűvel felkötik menyecskésen a haját s piros kendővel hátraszorítják.) Ekkor következik az igazi menyasszonytáncz, a mely addig tart, míg a nyoszolyóasszonyok pálinkával és kalácscsal sorra végigkínálják a vendégeket. A menyasszonytánczban utolsónak a férje marad, a ki azonban csak kettőt-hármat fordul a párjával, majd hirtelen kifut vele a pitvarba, a kémény alá, hogy a születendő gyermekek szép fekete szeműek legyenek.
A nap délutánján a menyasszony szülei és rokonai látogatnak el az új fészekbe búcsúmulatozásra (pridonczi = toldalék) s ott maradnak rövid vacsorára, a mivel aztán teljesen vége szakad a lakodalomnak. (Ez a leírás a Sókut vidékén dívó szokások egybevonása, de ehhez körülbelül hasonló valamennyi tót vidék szokása.) Egyes tájakon, mint például a gálszécsi járás legnagyobb részében, kevés a czeremónia s a lakodalom is rövidebb. De az előbb rajzolt szokásoknak a nyomát itt is megtaláljuk.