Közmondások.
Közmondások.
Közmondásokban különben nem szegény a vármegye magyar népe; nem egy mondása vált közismertté mindenütt. Legismertebb a mádi zsidó esetéből 161kovácsolt mondás: Ott vagyok, a hol a mádi zsidó. Ennek a históriája elmondja, hogy Mádból elindult szekerén a zsidó a tállyai vásárra. Útközben elaludt s egy szembe jövő tréfás legény az országúton megfordította a zsidó lovát és szekere rúdját; a ló azután visszakoczogott Mádra. Mikor a zsidó fölébredt, a saját udvarán látta magát, a honnan elindult.
Semjén községnek is megvan a maga helyi közmondása: elbánt, mint Czifra a borjúval (vagyis: helytelen dolgot végzett). Ennek a mondásnak az eredetéül azt magyarázzák Semjénben, hogy valami Czifra nevű gazda, nem értvén a tehén ellésénél szükséges tennivalókhoz, elvágta a borjú köldökét. Azóta dívik ez a mondás, ha valaki ügyetlen dolgot mível.
Hernádkak vidékén is van egy csúfolódó mondás: Kezdjük újra, mint Kakban az éneket. Megesett tudniillik egyszer a vasárnapi énekes misén, hogy a kántor helytelen hangnemben kezdte a templomi éneket; a kórus azonban helyesen kántált s éktelen hangzavar támadt. Újra kellett hát kezdeni a zsolozsmát.
Jellemző a lukavidéki közmondás: Nincs a bocskornak fogalma. (Azaz: siklik.)
Gesztely községből két közmondás is ered. Az egyik: Fölvitte az Isten a dolgát, mint a gesztelyi lónak. Ennek a mondásnak a históriája az, hogy a gesztelyi parasztnak volt egyszer valami rossz gebéje; a mikor már sehogy sem tudott boldogulni vele, elvitte a miskolczi vásárra, el is adta. Idő multán a paraszt ismét benézett Miskolczra és ámulva látta, hogy az ő sárgája sallangos szerszámban hintó előtt büszkélkedik. Rákiáltott a lovára:
– Szervusz, lovam!
De hát a ló rá sem hederített s büszkén tovább robogott, a mi mód fölött elkeserítette a gesztelyi parasztot, szidta a hálátlan állatot, a mely most, hogy jó módba jutott, rá sem néz többé. Ezért mondják arra, a ki följutott az ugorkafára s lenézi egykori sorsosát: „Fölvitte az Isten a dolgát, mint a gesztelyi lónak.”
A másik gesztelyi mondásnak: „Úgy osztozkodnak rajta, mint a gesztelyi kastélyon”, históriai eredete van. A helybeli Orosz-féle kastély ugyanis valamikor emeletes volt, de a két testvér, a ki örökölte, sehogy sem tudott a jusson osztozkodni, mire az egyik testvér kettéfürészelte az ősi házat: t. i. lefürészelte róla az emeletet.
Tarczal vidékén is él egy történelmi eredetű közmondás: Legjobb ágens a Tokay Antal. Vagyis legjobb közbenjáró a tokai ántalag. Ez a közmondás 1673-ból való, a mikor Spankau császári tábornok elfogatta a tarczali főbírót, hogy kivégeztesse. A főbíró már a vesztőhelyen állott, mikor a tarczali híveknek sikerült az életét tíz ántalag (hordó) aszúborral megváltani. A tokai ántalagból a nép nyelve Tokay Antalt faragott és a közmondás fönmaradt ebben az alakjában.
Érdemes fölemlítenünk a tokajvidéki mondást is: Kőgátas szőlőtől, gyepes udvartól és kikapós feleségtől Isten óvjon!
Legyesbénye vidékén is találunk helyi vonatkozású mondást: Isten a gazda és Ducsai a csillaga. (Ducsai volt a községhez tartozó Csillagharangos nevű tanyán hosszú idő során aratáskor a híres kepés-gazda.)
Érdekesek a következő szállóigék és közmondások a bodrogközi járásból;
Sok beszéd: szegénység. – Szakállas szolgának pironság is verés. – Pilátushoz küldi vacsorára (= agyonüti). – Szót hallok, embert nem látok. (= mikor a kis ember henczeg). – Szép, mint a vakart hal. – Szabad szakállán van (= a kinek minden szabad). Tűn kezdi, templomon végzi (t. i. a lopást). Libája van (= gyorsan gazdagszik). – Magára hallgat, a ki hallgat. – Kap az, a ki nem restelli. – Jól tudja nyergelni a küszöböt (= rest, lomha). – Jól tudja a vasathidegen verni kétfelé (= kétkulacsos). – Szegény ember sötétben alszik. – Nem engedi Lieber (A.-Bereczki vidékén használatos s akkor mondják, ha valami nehezen megy). – Még a pap is vétkezik, ha a baj ráérkezik. – Nem kell nehezíteni a nehezet. – Néz, mint varjú a konczba. – Nyöszörög, mint a fatarisznya. – Olyan okos, mint a fokos. – Elélte az élőkéjét (halálához közeledő öreg). – Messziről gyüttek, szabad hazudni. – Nem a java a paczalnak (= rossz ember) – A mi menne más kutyába, jobb, ha megy a magam gyomrába (= inkább nekem, mint másnak).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
