Mailáth György és Sennyey Pál. Gr. Sztáray Viktor főispán.
Mailáth György és Sennyey Pál. Gr. Sztáray Viktor főispán.
Az 1865. évi július havában Schmerling államminiszter megbukott. Utódává a felség gróf Belcredi Richárdot és cs. kir. kanczellárrá Mailáth Györgyöt, Zemplénnek is egyik nagytekintetű férfiát nevezte ki, a ki Bécsben az ú. n. megerősített birodalmi tanácsba belépett ugyan, báró ’Sennyey Pállal és gróf Barkóczy Jánossal együtt, de csak azért, hogy az agyafúrt bécsi alkotmányjogi irányzatokkal erélyesen szembe száljon. A helytartótanácsot régi hatáskörébe helyezte vissza a császár. Mailáth György ellenjegyzésével Bécsben, 1865 szeptember hó 17-én, ő császári és apostoli királyi felsége, „népeinek boldogítására törekvő atyai szívének őszinte óhajtása által indíttatva”, aláírta a magyar nemzethez és a vármegyékhez szóló fejedelmi levelét, melylyel deczember 10-ére „közországgyűlés”-t hírdetett Pest városába, Zemplén vármegyebeli „tisztelendő, tiszteletes, tekintetes és nagyságos, vitézlő és nemes, okos és érdemes kedvelt hívei’-nek is. Az ország boldogságának s anyagi érdekeinek előmozdítására őszintén törekvő császár levele, a mily váratlanúl (1865 szeptember 22-én) érkezett, épp oly meglepetést is ébresztett Zemplénben. Latolgatásra nem volt idő, mert a fejedelmi levél „komolyan parancsolván, kegyelmesen meghagyta” Zemplén vármegye közönségének is, hogy az 1848. évi V. t.-cz. alapján kihirdetett választórendszabály szerint, „béke és nyugalomszerető férfiak”-ból válaszszon halogatás nélkül az ország gyűlésére küldendő követeket. Lehoczky László főispán legott elküldötte a meghívókat felső és alsó Zemplén bizottmányi tagjaihoz, a 451 községbe és öt év multán most először újra bizottmányi közgyűlést hírdetett Sátoraljaújhelybe, 1865 október 19-ére. A közgyűlésnek két tárgya volt: az újonnan kinevezett alkotmányos főispánnak, gróf Sztáray Viktornak, ünnepies beiktatása és a képviselőválasztásokat intéző középponti választmánynak megalakítása. Gróf Sztáray Viktor főispán beiktatása símán ment végbe. A nemes gróf, az alkotmányhoz való ragaszkodásáról biztosítván a közgyűlés tagjait, „a fejedelem és hon iránti hűség érzelmeitől áthatott beköszönő ékes beszédet mondott”. (Jk. 1865. 1. sz. a.) Simán indult a második tárgy is, melyet azzal kezdettek, hogy a „bizottmányi gyűlés törvényes megalakulásához” jegyzőül Évva Andrást, tiszti ügyészül Karossa Endrét, szolgabíróul Vass Gyulát, esküdtűl Fodor Istvánt (neveiket ismerjük az 1860-ban alkotmányosan megválasztott tisztikarból is) helyettesítette a főispán. De a tárgyalásnak további menetén s mindjárt a császári levél felolvasása után nagy kavarodás támadt. A levél ugyanis nem állította helyre a vármegyei bizottmányoknak törvényhatósági teljes működéskörét, hanem azt csupán az országos követek megválasztásához szükséges előmunkálatok megtételére, főképp pedig csak a középponti választmány megalakítására korlátozta. A cs. kir. udvari kanczelláriának a fejedelem levelében kifejezésre jutott ama korlátozó rendelkezése, sértette az 1848. évi törvényeken alapuló nemzeti jogfolytonosságot. 501Épp azért az 1865 október 19-én közgyűlésezett Zemplén vármegye, „mint a törvénynek egyik őre”, az 1848. III. t.-cz. 26. §-a, illetve az 1848. évi XVI. és XVII. t.-cz. alapján, óvást emelt a levélnek netalán jogfosztó szándéka ellen és ugyanakkor jegyzőkönyvbe vétetni rendelte, hogy magát „törvényes jogai s kötelességei gyakorlatában korlátozva érezvén: tiltakozik a kormánynak törvénybe ütköző, mert a jogfolytonosság mellőzésével kiadott rendelete ellen”. A középponti választmány kiegészítéséhez és a követek megválasztásának útjába azonban, bizvást remélve, hogy jogainak sérelme az országgyűlésen orvoslást talál, akadályt nem gördített.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
