Szerb fölkelés | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Szerb fölkelés

A XIX. század elején a Balkán-félszigeten kitört szerb mozgalmak hullámai csakhamar a Határőrvidék területére is átcsaptak. Az itteni szerb lakosok között meglehetősen titokban szintén szították a felkelés eszméjét és 1808 jún. 11–12-én Petrovics György lázító felhívását terjesztették a szerbek között. Poppovics Illés szuboticzai görög-keleti lelkész is ily felhívás birtokába jutván, azt rögtön megmutatta Branovaczky János határőrezredbeli ezredesnek, a ki jún. hó 12-én épp Fehértemplomban időzött Milosevics Ráfael gör.-kel. esperes vendégeként.

Mivel félő volt, hogy az esetleg fellázadó szerbek elsősorban a német lakosságú Fehértemplomot fogják megtámadni, Branovaczky ezredes azonnal három századot rendelt a helységbe, majd Mallia cs. kir. zászlóst néhány katona kiséretében Krusiczára (ma Körtéd) küldte, hogy az ottani szerbek magatartásáról hírt hozzon. Mallia zászlós azonban alig ment be Krusiczára, a felizgatott szerbek elfogták s Gyorgyevics Péter helyettes lelkész elé vitték, a ki őt halálra akarta ítélni, de egyelőre a templomba záratta. Ezután Gyorgyevics a környékbeli román helységekbe ment, hogy a lakosokat csatlakozásra szólítsa; ezek azonban nem ültek fel a lázítónak, ki e kudarcz következtében elhajította zászlóját, melylyel a helységeket bejárta és Szerbiába igyekezett menekülni, de Szőllőshegy községben feltartóztatták. E közben a bezárt Mallia zászlós egy ismerőse segítségével kiszabadulván, Fehértemplomban jelentést tett az ezredesnek, a ki 13-án hajnali két órakor riadót fuvatott, a határőrkatonaságot harczra készen a kath. templom mellé és a Suhaj-puszta melletti erdőbe rendelte.

A szervianusok egy nagyobb csapata Rámánál türelmetlenül várta már a támadás jelét, hogy a Dunán átkelve, Délmagyarországba törjön.

Ezt a jelet úgylátszik Jovanovics Márián fehértemplomi nyugdíjas kapitánynak kellett volna megadnia, a ki azonban megtudva, hogy az összeesküvést felfedezték, lóháton Ó-Palánkára vágtatott, itt átkelt a Dunán és Szerbiába menekült.

Mivel a Krusicza felől várt támadás még mindig késett, Schmitz József, a polgári lövészcsapat kapitánya és Golubovics őrnagy csapataikkal Krusiczára mentek s a meglepett lázadókat gyorsan lefegyverezték. A főczinkosokat Fehértemplomba szállították és fölöttük haditörvényszék mondott ítéletet. Mivel az egész felkelés értelmi szerzője, Jovanovics kapitány, idejekorán megugrott, csupán a kruzsiczai térparancsnok, Scribetic hadnagy, lakolt halállal, a kit felakasztottak; Gyorgyevics 429helyetteslelkész és Zsumanka hadnagy pedig a temesvári börtönben fejezték be életüket, míg a többi főbűnöst életfogytiglani sánczmunkára ítélték.