A hídon átrobogva, immár a városban vagyunk s elsősorban megpillantjuk jobb felől a „Külső és Belső postakertet”, lankákat (lanka-lucus, luncus, lankusz, lanka.), Szabó Norbert cz. püspök, nagyprépost igen csinos, érdekes stilű kéttornyos nyaralóját. Balfelől van az ékes kerti lanka, szintén nyaralókkal. Odább a hatalmas, impozáns, 120 méter hosszú, 1899-ben épült új állomási épület előtt állunk. A kijáróval szemben fekszik a Kossuth-kert, mely mintegy 30 holdon nyujtózkodik el és séta-üdülő helyül szolgál. A nagy park régebben „Népkert” nevet viselt. A bejáró az Attila-utcza felől van, a honnan hatalmas vaskapu, (Meszlényi Gyula püspök ajándéka), vezet a parkba. Szemben a kaputól emelkedik az alapító Kiss Gedeon mellszobra, rózsa-domb közepén; mögötte hárs- és platán-fákkal szegélyezett szép homokos út vezet a „Kioszkhoz”, (épült 1901-ben), mely a város egyik legszebb épülete. Dombon fekszik, 2 hatalmas teremmel, mellékhelyiségekkel és pompás, tágas teraszszal. A kioszktól nyugatra az 1901-ben épült modern gőzfürdőt pillantjuk meg, s közelében áll a régi lövőház, melyet 1847-ben alapítottak. Emeletén tánczterem van, melyben régen sok vidám órát töltött, sőt politikai gyűléseket is tartott a város közönsége.
A kert egész területe, az öntözés czéljaira, villamos erőre berendezett vízvezetékkel van ellátva. Az éjszaki részben minta-méhes- és faiskola-telepre találunk. E rész mellett fut egyenesen egy ujonnan kihasított utcza, mely a Teleki-utczába torkollik. Ez az utcza most van rendezés alatt s létrejöttének oka egy új városrész tervezése, melynek épülettömbje 70 házból állana. A terv a párisi világkiállitáson is megfordult. A közkerttől 100–200 méterre terül el a „Szent vér” és ezen van a keskenyvágányú bikszádi vasút állomása.
Az állomási épület háza mögött mered égnek az „Első Téglagyár” magas kéménye, mely körül sorakoznak a kiterjedt és virágzó iparvállalat épületei. A gyár 1892-ben keletkezett. Továbbá a batizi úton ontja fekete, sűrű füstjét a „Petroleum-finomító.”
Az izraelita temető-felé vezető út visz ki egyszersmind a Nagy-Berek és Piros-Berek (Régen a Báthory család birtoka) lankákra is, mely utóbbi azért nevezetes, mert a régi szatmáriak úgy tartották, hogy nem is szatmári ember az, a kinek nem a Piros Berekben vágták el a púpját, a mi az látszik bizonyítani, hogy bizony nagyon nehéz volt itt polgárjoghoz jutni.