Az ősi gazdálkodás.
Az ősi gazdálkodás.
Ezek az erdők 1738-ig semmiféle gondozásban nem részesültek; kiki akkor vágott és legeltetett, a mikor jól esett és ott, a hol legkényelmesebb volt. Ennek természetesen az lett az eredménye, hogy az értékes és igényesebb fanem egyre fogyott és helyüket a kevésbbé értékes és igénytelenebb lágy fanemek foglalták el, a hézagos, tisztás területek pedig szaporodtak. Ennek káros következményeit belátván, elhatározták, hogy egyes erdőrészeket tilalmaznak. Ezt meg is tették; de annak megtartására nem ügyelt senki, míg végre 1774-ben erdőbíróságot szerveztek, melynek feladata volt az erdőkre felügyelni és az erdőrontókat megbírságolni.
A káros erdőgazdálkodás, úgy látszik, tudomására jutott a cs. kir. udvari kamarának, honnan 1826-ban vizsgáló-biztost küldtek Szatmárra. Az ekkor megejtett vizsgálatból kifolyólag felhívta a kamara a városi hatóságot, hogy évenként 2000 ölnél többet ne vágassanak, méressék fel az erdőket, a tisztásokat vessék be makkal és az egész erdőgazdaságról terjesszenek be tabellás javaslatot. A városi hatóság ennek alapján elhatározta, hogy ezután minden hónapban külön gazdasági széket tart, melynek előlülője a polgármester, tagok: egy tanácsos, egy főesküdt, két esküdt, a főszámvevő, egy jegyző és az erdőbíró. A tárgyalásokról rendes „erdőszeti jegyzőkönyvet” vezettek és annak másolatát félévenként felterjesztették az udvari kamarához.
A gazdálkodó széknek első intézkedése volt, hogy Jakab Sándor erdőbírót megválasztották erdőmesternek és feladatává tették az erdőgazdaság vezetését, szabályozták a faanyag vágatását, eladását és miként leendő elszámolását, „lévén az erdő a mi legfőbb és egyedüli kincsünk”. A legközelebbi Szék ülésén tárgyalták az erdőgazdaságnak miként leendő beosztását és Jakab Sándor erdőmester 58javaslatára elhatározták, hogy miután az összes erdőségek mintegy 10.000 Jugerumot (4380 kat. hold) tesznek és 200 évre van szükség a fáknak teljes kifejlődésére, a tisztásokat, a hol a gulya vagy a sertés-nyáj feküdt, makkal vetik be, a Csonkást törzsökről nevelik, mert akkor gyakrabban lehet vágatni, kerülő házakat és kunyhókat építenek és megfelelő számú kerülőket alkalmaznak.
1839. évi júliusban bejelentette az erdőmester, hogy az erdőségek területei a mérnöki felmérés szerint, 7852 kat. hold és 285 -öl; ha ezt 200 évre osztják, akkor egy évi vágásterület, tekintet nélkül a fatömegre, 39 kat. hold 417 -öl lesz és évenként egyre-másra mintegy 4708 köböl fát vágathatnak, a mely örök időkre elégséges lesz. Ezt a javaslatot tabelláris kimutatásokkal felterjesztették a kamarához De már a legelső évi használatnál túllépték az évi terület nagyságát, mert többrendbeli építkezést terveztek, a mihez pénz, fa- és tégla kellett. Kivágták tehát a kb. 80 köblös kis Csonkás-erdőt s ezen kívül a többi erdőségekben 5168 köböl tűzifát és mintegy 450 köböl épületfát vágtak. Vágatási bér fejében köbölenként átlag 40 krajczárt fizettek. Egy öl tűzifának egység-ára az erdőben átlag 2 frt 80 kr. volt. A beszállításért fizettek ölenként 1 forintot a Sár- és Nagy mocsár-erdőről. A tűzifa rövid- és hosszú köbölből állott, a haszonfa sokféle alakban készült; híddeszka, kútágas és gém, talpfa, lépcső-fok, koszoru, gerenda, zsindely, lábfa, kapufélfa, bodony, sajtóállvány, czajta-fa, malom-fog, patics, abroncs- és rekeszteni való vessző stb.; ezeknek egység-árait évenként állapították meg. A vágatási és szállítási idő egész éven át tartott. A legeltetési díj 1 drb. marha után 1 frt volt. Tölgy-, makk- és gubacs-termés gyakran volt. 1839-ben 1779 frtot kaptak a makkért és a gubacsért. Az erdők évi jövedelme mintegy 14,400 frtra rúgott. A kiadás aránylag csekély volt: az erdőmester évi fizetése 350 frt és lótartás, 5 állandó kerülő évi fizetése 120 frt, 60 véka élet és 5 pár csizma. Erdősítésekre elvből nem költöttek, azzal indokolva ezt, hogy „az erdő magát neveli”. Az erdők határaira nagy gondot fordítottak. 1840-ben árkolták körül a nagy mocsár- és sárerdőt, ennek tulajdonítható, hogy a határok kevés eltéréssel ma is azok, mint 1800 elején voltak.
1840-ben érkezett vissza a kamarától a tabelláris jegyzék azzal a kikötéssel, hogy az évenkénti 39 kat. hold 417 -ölnyi vágásterületet csak akkor fogadja el, ha ezek a területek a legtöbbet ígérőnek felszántásra kiosztatnak és makkal vettetnek be. A legeltetést tiltják és az összes tisztás helyek szintén makkal lesznek bevetendők. Ebbe a korlátozásba a gazdálkodó szék nem nyugodott bele, hanem felírt a kamarához, hogy a város csak a gulya- és sertés-nyájtól megfeküdt puszta helyeket szántatja fel és veti be makkal, a vágások pedig beerdősülnek makkhullás és sarjadzás útján. Az udvari kamara válaszában erősen megdorgálta a hatóságot erdőpusztításáért és a polgármestert tette felelőssé a káros következményekért; a kis Csonkára nézve pedig meghagyta, hogy miután a tuskók már mohosak, a felujításokat mesterségesen tölgy-, szil-, juhar- és kőris-csemetékkel eszközöljék. Jakab Sándor ezt sem találta foganatosíthatónak, mert szerinte a kis Csonkán ugyis sűrűn tölgy- és nyár-hajtások vannak, úgy hogy még ritkítani fog kelleni.
Ennek az lett a következménye, hogy Soós György megvált a polgármesterségtől és helyét Pap Péter foglalta el. Jakab Sándor erdőmester bejelentette, hogy nem győzi az összes erdőségeket kezelni és kér maga mellé még egy társat. 1849-ben meg is választották Schőnpflug Ignáczot második erdőmesternek 500 frt fizetéssel. A kezelést akként osztották meg, hogy Jakab Sándor a szatmár-részi, Schőnpflug Ignácz a németi erdőket kezelte.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
