A politikai mozgalmak is hullámzani kezdenek hosszas pihenés után. A képviselőválasztások ideje ismét elkövetkezett. Miután Boros Bálint kijelentette, hogy többé jelöltséget nem vállal, hanem a magánéletbe vonul vissza, a város más jelölt után nézett és a függetlenségi Ugron Gábor személyében állapodott meg. Boros B. is ajánlotta, – mert a mint mondá, a városnak most azért is ellenzéki képviselőt kell választania. – Hadd lássa a kormány, hogy e törvényhatósággal nem lehet játszani. – Ugy állott ugyanis a dolog, hogy Borosnak a város érdekében előterjesztett több rendbeli fejlesztési kérelmét nem teljesítették. Ezért az öreg úr mód felett megharagudott, lemondott a további szereplésről és a „kontra” kimondását erősen sürgette. A kontrát ki is mondták, mert Ugront, miután január 14-én a Vigadóban programmbeszédét, óriási lelkesedést ébresztve, megtartotta, január 28-án egyhangúlag képviselővé választották. Később aztán a lelkesedés Ugron személye iránt nagyon megcsappant s így történt, hogy a következő cziklusban dr. Chorin Ferencz, budapesti hírneves ügyvéd lett itt a követ. A politikai mozgalmakkal kapcsolatban említésre méltó, hogy ez évi szept. 5-én Kossuth Lajost a város díszpolgárává választották. Szept. 18-án pedig a városháza előtt nagyszabású Kossuth-ünnepélyt rendeztek és uzsonna-bankettet. Jókai Mórt Tanódy Márton indítványára 1893 április 10-én szintén díszpolgárrá választották.
Az eltávozott Boros Bálintot követte a magánéletbe Domahidy Ferencz, a kit a város közönsége nagyrabecsült és szeretett, mint kipróbált jó barátját, fényes búcsúünnepet rendeztek s tőle október 6-án, a nagy nemzeti gyásznapon, ünnepélyesen elbucsúztak. Utódja Ujfalussy Sándor lett, a ki előbb Szatmár vármegye alispánja, majd szolnoki főispán volt. Mivel Ujfalussyt a város határozott ellenségének tartották, azért elhatározták, hogy ellene passzíve tüntetni fognak. 302Így is történt. Az új főispán 1892 október 26-án este érkezett Szatmárra. A lakosság a legteljesebb közönynyel fogadta s mikor másnap, 27-én, beiktatása napján, a közgyűlési terembe lépett, egy éljen sem hangzott el. – Később kölcsönös kimagyarázások után a viszony bensőbbé lett, de Ujfalussy nem soká viselte méltóságát, mert pusztító kór emésztette s rövid időre sírba döntötte.
Közben a politikai élet hullámai mind magasabbra dagadtak. A „nemzeti párt,” melynek nagynevű vezére gróf Apponyi Albert volt, Szatmáron tartotta alakuló gyűlését 1893 január 8-án. Jelen voltak: báró Vécsey József, Jékey Mór, Szentiványi Gyula, Böszörményi E., Kölcsey Antal, Kovács E., Keresztszeghy Lajos, Domahidy Sándor stb. Elnök lett: báró Vécsey József, alelnökök: Kováts Eduárd és Jékey Mór. Februárban pedig a vármegyei függetlenségi párt alakult meg a Vigadóban. Lejöttek Pestről ez alkalomból Eötvös Károly és Pap Endre képviselők. Elnök lett: Jékey Zsigmond, alelnökök: Ilosvay Aladár és Zoltán László.
Ám a nemzeti párt nagy erővel dolgozott s terjesztette eszméit. Június 25-iki gyűlésére a városba érkezett maga gróf Apponyi Albert is. Apponyi 24-én jött meg. Böszörményi Károly polgármester üdvözölte s még e nap estéjén a város polgársága tiszteletére fáklyásmenetet rendezett. 25-én a „Séta-téren” megtartott gyűlésen a gróf nagyszabású beszédet mondott. Gyűlés után a függetlenségi párt részvételével 400 terítékű bankett volt.
A szabadelvű politika egyházpolitikai javaslatai itt sem maradtak visszhang nélkül. Az április 10-i közgyűlésen Hérmán Mihály ügyész indítványt tett a javaslatok pártolására; a közgyűlés ebben az értelemben határozott, s 57 szóval 7 ellenében elfogadta az indítványt. Ellene beszéltek Jandrisics János és Novák Antal nagyprépost, mellette a főispán, Tabajdi és Fejes dr.
1894 február 18-án a polgári házassági politika pártolására a vigadóban népgyűlés volt. Elnök: Uray Géza volt. A gyűlés pártolólag határozott.
Érdekes, hogy a Kölcsey-kör nevében Mátray Lajos és Farkas Antal dr. 1893-ban az októberi közgyűlés elé a város monografiájának megírása tárgyában indítványt terjesztettek. A közgyűlés az indítványt el is fogadta s a Kölcsey-kört megbízta a város történetének megírásával. Mivel azonban a város a munkára szánt összeget csak akkor akarta kiadni, ha a történelmi társulat szakértői a munkát elfogadják, a kör a történet megírásától 1894-ben visszalépett. 15 évig pihent e kérdés, mely most végre mégis megoldást nyert.
Alig választotta meg a közönség Kossuth Lajost díszpolgárrá, már is temetéséhez kellett készülődni, – mert nagy hazánkfia, az Uj-Magyarország megalkotója, meghalt Turinban. Szatmár is gyászba borult s a trvhatóság, úgy mint a függetlenségi párt, küldöttségileg képviseltette magát a nagy temetésen s impozáns koszorút helyeztetett a ravatalra. Ez alkalommal a Híd-utczát Kossuth Lajos-utczának nevezték el.