Sírok és urnatemetők.
Sírok és urnatemetők.
A másik tárgy, mely a hallstatti és a La Tčne-kornak közös sajátja, a dudoros kar- vagy boka-bronzperecz. Ilyen négy van birtokunkban. Kettő egyforma, egyik a gávai Katóhalom aljában, egy hanyatt fekvő csontváznak bokáján találtatott. Elhelyezését az alszárcsontoknak boka-ízülete feletti végén látható zöld rozsda bizonyítja. Több darabba töretett szét. Egyik darabját későbben Csoma Józseftől kaptuk meg. Négy félczitromhéjalakú és nagyságú darabból állott, melyek közül három egy darabban lett öntve, a negyedik pedig egyik oldalán nyelvalakúlag görbült peczekkel volt ellátva, másik oldala pedig ügyes záródást képezett. A szövetnek nyomai, melylyel bevonva volt, tisztán felismerhetők.
Egy ehhez teljesen hasonló, de ép boka-pereczet N.-Halászból, Kállay András főispántól kaptunk. Hogy ezek az u. n. hallstatti vagy a La Tčne-korból származnak-e? nem tudjuk. Van azonban három ilyen karpereczünk, Sényőről Leveleki Béla szívességéből, melyekből több tag hiányzik ugyan, de azért meg lehet állapítani, hogy két karperecznek töredékei: az egyik nyolcz, a másik hat szilva alakú és nagyságú üres dudorból állott. A La Tčne-korból valók; azt azonban, hogy csontváz mellett találtattak-e, biztosan megtudnunk nem sikerült. Közvetetlen közelükben több – állítólag – üres cserépedény volt egy sorban elhelyezve, melyek közül kettőt sikerült megkapni. Éles hasuak, 3–5 liter űrtartalmuak.
Ugyanitt találtatott különböző alakú és nagyságú őt vaslándzsa, egy gömbben végződő, félkörűleg görbített, tipikus La Tčne-korú kés, egy kard, melynek pengéje nagyrészben hiányzik. Egy ép, de eredetileg összehajlított kard, a melynek vas-plékből készült tokja is jobbára megvan. A kardhüvelynek vége ŕ-jour munka. A kard igen hegyes, tehát a La Tčne-korszak elejéről (Kr. e. III. II. század) származik, mert a későbbieknek hegye mindinkább tompul, úgy hogy Kr. születése táján már félkörűvé válik.
Van egy ŕ-jour hasonló korü kardhüvely-végünk Téthről, mely olyan ép és rozsda nélküli, mintha ma készült volna.
Legérdekesebb ezen a korbeli leletünk a cserepes-kenézi, mely együtt, egy edényben találtatott és a mely egy vassisak-töredékből áll, mely félgömbalakú, elől nyitott, mint egy alagútnak a szája. Kétfelől, kettős vasrrétegből, merőlegesen kiálló fülvédője volt, melyen – nyilván az áll-szíjnak megerősítésére – erős akla-szeget látunk. E lelethez tartozik még két papirvékonyságú kis mérleg-serpenyő és mérleg-rúd. Olyan finom munka, hogy most is beillenék bármily gyógyszertárba. Nyilván aranyat mértek rajta. Egy igen elrozsdásodott hegyes kard-vég és annak ŕ-jour végződésű hüvelye, mely azonban hiányos. A megmaradt igen rozsdás részeken díszítés nem látszik. Egy czigányzabola (töredék), La Tčne-kori fibula, egy madárcsőrhöz hasonló csat-peczek.
A bécsi Kunsthistorisches Museum-nak VIII-ik termében 661 sz. alatt egy etruszk füles-pohár őriztetik, melynek alja éppen ilyen alakú madárcsőrben végződik. Egy kis bronzból készült hosszú szarvú ökör, daxlikutya és kacsa, több meg nem határozható czélra szolgált igen rozsdás vaskarika és egyéb töredékek és öt kisebb bronz-gyöngy és karika. V-ik tábla 4.
E sorok írója nem érzi magát eléggé szakavatottnak arra, hogy nálunk a bronz hallstatt- és La Tčne-kori tárgyakat élesen határolt csoportokba oszthatná.
Nyíregyháza belterületén, a vasúti pályaház mellett dr. Trajtler Soma városi orvos-főnök kertjében, részben korongon durván készült, részben szabad kézből formált – égetett embercsontokat tartalmazó – edényeket találtak, melyeknek némelyike sűrűen volt egymásba helyezett U alaku bekarczolásokkal díszítve. Találtatott ezekben egy három darabra tört bronz-kés, két csészés fejű bronz-tű, két kisebb, négyszögű huzalból készült bronz-spirális.
A városnak nyugati szélén a közvágóhíd építése alkalmával 1889-ben mintegy 3000 méter területen urna-temetőre akadtak. Az égetett csontokat tartalmazó és gyakran fedővel ellátott, de igen durva készítményű, 381nagyobb edények körűl, 4–5. többnyire magasra felnyúló, füllel ellátott, csupán földet tartalmazó, több esetben korongon készült kisebb edények voltak elhelyezve, melyek közül mintegy 70-et mentettek meg. Ötvennyolczat e czikk írója lerajzolt és leírt. Az égetett csontok között számos – egyikben tizenkét – cyprea moneta- (kauri) kagyló találtatott, szintén félig kiégetett állapotban. Találtak ezenkívül sárga pasztából készült, váltakozó fehér és kék körökkel díszített és ezenkívül sárga és két gyöngyöket, fésűnek áttört-művű nyelét, féig megolvasztott bronz-karpereczet, bronz-karikákat és gyűrüket. Egy nagyobb, mintegy 5 ctm. átmérőjű bronz-karikának szélén részarányosan elhelyezve, de az egészszel egy darabban öntve, 5 egy ctm. átmérőjű karika díszeleg. Több vaskést és ilyennek töredékét. Némelyik kés hullámos volt, mint a bronzkések lenni szoktak, némelyik gyöngén sarlóalakra volt hajlítva. Egy nagy késnek markolatát borító, hófehér – valamely nagyobb állatnak szárcsontjából készült – lemez, gyönyörű, mélyen bevésett geometriai alakokkal van díszítve, melynek azonban hosszabb leírását mellőzzük. – Egy nem korongon készült, igen durva edényben, égetett embercsontokkal együtt találtatott.
VI. tábla.
1. Tisza-Szt.-Márton. – 2. Tisza-Eszlár. – 3. Nagy-Halász.
A szabolcs vármegyei múzeum őskori gyüjteményéből.
Saját felvételünk.
Ugyanilyen temetőre akadtak a pazonyi utcza végén, csatorna-ásás alkalmával. Az aránylag igen csekély területen talált sok edény közül csak tízet szerezhettünk meg. Ezekben is voltak vaskések, lapos bronz-karperecz és ilyennek töredéke, gombhoz hasonló, szokatlan alakú bronztárgyak, egy félkör-alakra hajlított bronz-cső, melynek belső kerülete nyitott és nyilván 382kardtok végének befogadására szolgált; külső 9.5 ctm. átmérőjű kerülete pedig csoportokban sűrűn egymás mellett levő haránt vonalakkal van díszítve.
Egyikben egy vasfokos is volt, melynek felülete rozsdás, de különben teljesen hasonlít a Pilinben talált két szkitha tipusú vas-fokoshoz és azon kettőhöz, a melyet múzeumunk Farkas Antal berczeli főbírótól kapott azon 20 közül, melyeket különböző időben birtokán talált, de a melyek elhányódtak.
A nép, mely a berczeli fokost készítette, a vasművességnek – nem az alakítást, de az anyag jóságát tekintve – még ma is el nem ért olyan magas fokán állhatott, a milyent a múzeumunkban őrzött kékcsei pajzsdudoron, két rövid tövisű, nem egyforma hosszú villájú, a végeken gombbal ellátott sarkantyún, vaslándzsán és két kanyári hólyagos sarkantyún is észlelünk, de a melyek már nem a Kr. előtti évezred második feléből, hanem a Kr. u. II–III-ik századból származnak.
Nevezetes ezen aczélcsengésű tárgyakon azon sajátosság, hogy egy papirvékonyságú öntvényréteggel vannak bevonva, a mely fényes maradt, a rozsdának minden nyoma nélkül; a tárgyakon a rozsdának csak ott látszik nyoma, a hol ezen réteg lepattogzott. A lepattogzásnak éles határai vannak és a törési felület fényes ezüst- vagy ónszínű. Valószínü, hogy ezen öntvényburok főleg vasból és nikkel, kobalt, bismut, ezüst, ón vagy más ilyen színü ércznek vegyítésével készült, és hogy a vas feldolgozásának ezen módja századokon át fentartotta magát, de a Kr. u. III-ik század után már feledésbe ment és ma sem ismerjük.
Egy negyedik urna-temetőre a vasúti pályaház mellett, egy egész lovasezred részére létesített kaszárnya talajának elegyengetése alkalmával bukkantak. Innen kilencz ép edény került birtokunkba, melyek többnyire éles hasuak, tehát a római izlés nagyobb elterjedtségére engednek következtetni. Egy kisebb gömbölyű hasú edény veres, nem fénylő mázzal van bevonva. A fentebb említett temetőkben is találunk éles hasú edényeket, de kevesebb számmal. Ugyaninnen jutott múzeumunkba egy római izlésű, jobbra-balra hosszan kinyúló, három szárnyú ezüst fibula, egy töredezett, vékony öntvénylemezből készült fémtükör, melynek hátlapján kiemelkedő léczdíszítés és fül nincs, egy kis bronzkarika két vasszeggel ellátva, egy bronz nyakperecznek hét darab töredéke, egy gesztenye nagyságú kalczedon, három hasáb alakú, szögletein élesen leköszörült gránát és mintegy harmincz darab, pasztából és üvegből készült, veres, zöld, vagy fehér színű kisebb gyöngy.
Ezen helytől délre egy kilométer távolságban a vasút mellett, Lichtman Dezső sertéshizlalójának területéről egy ötödik urna-temetőből, 12 db., La Tčne-kori részben éles hasú, tehát római befolyásra valló edényt, fibulának töredékét, bronzlemezből készült, egymásra hajló végű, díszítés nélküli karpereczet, korongos fejű bronztűt, gyűrűt, négy fülbevalót és 161 darab különböző színű, többnyire letompított szögletű, négyszögű, hasábalakú – tehát római ízlésű – durva gyöngyöt és egy agyag-orsósúlyt kaptunk.
Ezekből és a megyénkben még több helyen talált nyomokból kitűnik, hogy vidékünk, úgy mint későbben is, a bronzkorszaktól kezdve a népvándorlásig, népes lakossággal bírt, és hogy nálunk az előző archeologiai korszak, az eddigi leletek alapján nem választható el élesen a következőtől. Valószínű, hogy ezen időszakban aránylag békében élő népek laktak és fokozatosan fejlődtek, mert különben egymástól élesen határolt kulturnyomokat találnánk.
Ez idő szerint – sírleletek hiányában – sejtelmünk sincs arról, hogy az ősidőkben milyen származású népek lakhatták a Nyírt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
