A t.-eszlári Poty-halom.
A t.-eszlári Poty-halom.
1889. szeptember havában gróf Pongrácz Jenő, boldogult apósának, id. gróf Dessewffy Miklósnak tisza-eszlári birtokán fekvő teljesen ép, mintegy 36 méter átmérőjű, 8 méter magas, kupola-alakú u. n. Poty-halmát megásatta, abban a reményben, hogy abban esetleg hunn nyomokra fogunk akadni. Öt napon át ifj. gróf Dessewffy Miklós jelenlétében húsz ember dolgozott a halom feltárásán. A halom a Tisza mai árterében fekszik, minden nyoma nélkül ároknak, vagy mélyedésnek, melyből a domb felhalmoztatott volna.
A behatolás északkeleti oldalról radiális irányban történt, még pedig úgy, hogy a dombból egy ékalakú czikkel hordatott le a domb alapjának szintjéig, a hol az árok fenekének szélessége 7 méter, hosszúsága a domb középpontjáig 18 méter hosszú lett. A halom kétféle földtömegből állott, melyek egymástól egy vízszintes éles határvonal által voltak elválasztva.
A felső rész öt méter mélységig dús humus tartalmu fekete rétegből, az ez alatt levő rész pedig sárga sivár homokból állott és csupán az ezen utóbbi rétegben levő régi ürge-menetek voltak sötétebb színü homokkal eltömve. A domb oldalai azonban mindenütt évszázadok vagy ezredek alatt 389képződött, lefelé elmosódottan határolt humus-réteggel voltak borítva, mely a környező lapály humus-rétegébe észrevehető határ nélkül ment át. A domb függélyes tengelyén, a fekete és sárga homok határán a föld feketébb és lazább lévén, a tulajdonképeni sírt itt gyanítottuk és pinczeszerűleg nyugat felé vájva, azt meg is találtuk.
Itt a lazább sárga homokrétegnek felülete 3–4 ujjnyi vastagságban oly kemény – Tiszából került – sárga agyaggal volt fényesen kitapasztva, amilyent kása-malmoknál vidékünkön alsó malomkő helyett szoktak használni. E síkon egy 170 cm. széles és 71 cm. széles négyszögű terület árkocskával volt határolva, melynek szélessége 20 cm., mélysége, teknőalakúlag vájolva, 5–8 cm. volt és arra szolgált, hogy a sír egy feneketlen, mintegy 30 cm. magas és 5 cm. vastag deszkából készült ládával legyen köríthető, a mely ládának az alsó széle a vályúba illett. A deszka azonban már vörhenyes porrá vált és abból egy szilánk sem volt eltehető. A ládát hasonló, vízszintesen elhelyezett deszkázat fedte. Vasalásnak nyoma sem volt. Az agyaggal kisimított sírfenéknek, az árkocskákon túl, minden irányban még 25 cm. szegélyzete volt.
A sírban egy nagy termetű férfinak a csontváza feküdt, oldalt, összekuporodott helyzetben, jobb oldalán fekve, fejtetővel nyugatnak, arczczal délnek. A föld súlya alatt az egész csontváz össze volt nyomva és a koponya az állkapocscsal együtt annyira összelapítva, hogy csak szétporlott töredékeket gyűjthettünk össze, de egyetlen ép csontot sem. Ezek is olyan könnyüek voltak, mint a száraz szivacs.
A csontváznak a bal füle tájékán, 11 milliméter átmérőjű, köpczös, kifli alakú, nyitott hegyes végű, sok ónnal vegyített rézből – bronzból – készült, külkerületén harántul sűrűn hornyolt – valószínüleg – fülbevaló, mely egy betöréses lopás alkalmával eltünt. Egyéb emberi készítmény a sírban a leggondosabb kutatás daczára sem került napfényre.
A halomnak a közepe táján, a leírt sírtól mintegy két lépésnyire északkeletnek, egymástól egy lépésnyi távolságban, két gyermek égetett hamu és szénnel vegyes csontvázának némely részét, egy-egy kis rakásra hányva találtuk. Egy-egy rakás egy marékban könnyen elférhetett volna. A csontok között égetett csontból vagy csigahéjból (tridacna gigas ?) készült 4 mm. hosszú és széles gyöngyöket is találtunk.
A tulajdonképeni sírtól délnyugatra egy méter távolságban és 60 cm. magasságban, de már a felsőbb kemény földben, egy a föld súlya által széttöredezett, szájával felfelé álló, nem korongon és rossz anyagból készült, rosszul égetett 1 1/2 cm. vastag falazatú, 20 cm. átmérőjű, az összenyomottság miatt meg nem határozható eredeti magasságú hamvveder volt elhelyezve, melynek fenekén kevés égetett embercsontokon kívül egyéb nem találtatott.
A sír színtája alá még 3 méternyire ástunk, de miután itt csak nyers földre akadtunk, az ásatást tovább nem folytattuk.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
