A Nyír, mint lakott hely az őskorban.
A Nyír, mint lakott hely az őskorban.
A Miskolczon talált és Herman Ottó által leírt szakóczákat, a tiszafüredi Tariczky-féle múzeumban őrzött, mindkét végén kihegyesített és végei közelében mesterségesen átfúrt csont-eszközt, mely a Tisza feneke alatt 11 méter mélységben őslénycsontokkal együtt caissonban találtatott, tehát a munkálat alkalmával kívülről oda nem hatolhatott tárgyat, nem ismerhették el ugyan a paleolit korszakból származóknak, de a kritika e sorok íróját nem győzte meg.
A szigoru tudósok nem hisznek unikumoknak, pedig minden lelet unikum volt addig, míg a hasonló második tárgyat meg nem találták.
Nézetünk szerint végérvényesen nincsen még eldöntve az a kérdés, hogy e vidéket s általában Magyarországot az őskorszakban lakták-e emberek vagy sem. – Ez tehát függőben marad.
Azt azonban, hogy a Nyírt az u. n. csiszolt kőkorszakban lakták, bizonyítja az I-ső tábla is, melyen 45 db finomabb kőtárgy és 7 db. szarvasagancsból készült tárgy látható.
E tárgyak granitból, a trachitnak különböző válfajaiból, kalczedonból, szaru- és homokkőből stb. készülvék, tehát olyan kőzetekből, melyeknek némely része csak igen távoli vidékről származhatott ide, bizonyítékul szolgálván arra, hogy azon időben az itt lakóknak messze tájakkal volt kereskedelmi összeköttetésük.
Azt, hogy honnan kerültek hozzánk, – szakértők szerint – csak azon esetben lehetne meghatározni, ha górcsövi csiszolatok készíthetése végett a tárgyakat megrongálnók.
Hogy ezek a kőeszközök a nyersanyagból itt dolgoztattak fel, bizonyítani látszik az I. táblának felülről számítva a második sor közepén ábrázolt homokkőből készűlt, Tisza-Polgáron talált balta, a melyen a lyuknak miként történt fúrási módja észlelhető. A fúrása a két átellenes oldalon kezdetett meg, de be nem fejeztetett. A lyuk az egyik oldalon, a balta vastagságának felén túlhaladt, míg a másik oldalon alig hogy megkezdetett.
Mindkét lyuknak közepén egy-egy csap áll ki, a mi azt bizonyítja, hogy a fúrás nem egy tömör, hanem egy cső alakú hengerrel történt, mely súlylyal megnehezítve, a csövön átdugott vezérpálczával helyzetében rögzítve, vonóval forgatva, kovarcz-por és víz segélyével vájta a lyukat.
A bodzafának az a szerep jutott, a mi a gyorsan forgó rézkorongnak jut a gyémánt-köszörülésnél, a mikor a gyémántport a rézkorongra hintik és a pálczára sellakkal rögzített gyémántot az aránylag puha rézkorongon tetszés szerinti alakra csíszolják.
A keretnek szűke nem engedi, hogy minden lelőhelyet és az ajándékozók neveit felsoroljuk, de hiszen a múzeumban ez minden tárgyon jelezve van; de még azért sem, mert nincs vármegyénknek egyetlen községe sem, melynek határában, különösen a tavak mellett levő homok-fúvásokban, obsidián-, kovarcz- és jaspis-késeket, nyílakat, szilánkokat, több helyen kőmagokat is, ős-cseréptöredékekkel együtt találni ne lehetne, tehát minden falut és pusztát fel kellene említenünk.
Nem mondjuk, hogy minden kőeszköz itt készült, mert hiszen az I. tábla közepén látható kalczedon-balta is, – melynek másolata a nemzeti múzeumban van – megboldogult dr. Rómer Flóris szerint Dániából származhatott, pedig Székelyben találtatott és dr. Korányi Frigyes ajándékozta múzeumunknak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
