Lakodalom. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Lakodalom.

Még csak 15–20 év előtt is a jobb móduaknál, zeneszó mellett vasárnap estétől csütörtökig tartott a lakodalom. Vasárnap este konyhatáncz, vagy csigataposás, vagy mint sok helyütt nevezték: huszka. Hétfőn a rendes menyegző az esküvővel; kedden vagy szerdán a hérisz s igy tartott a mulatság négy-öt napon át. A hérisz abból állott, hogy kedden vagy szerdán a mulatástól már egyszer vagy legtöbb esetben már kétszer kifáradt, mondhatnók: kidőlt vendégeket a vőfélyek bohókásan szalmakötelekkel összekötözve, piszkafákkal magok előtt hajtva, a lakodalmas házhoz terelték, hol csak ekkor vette kezdetét az igazi magyar humorral és tréfás játékokkal füszerezett kedélyes mulatság, melyből a fiatalság ki volt zárva; csupán a vőfélyek, mint felszolgálók és küldönczök szerepeltek abban.

E szokást ma már csak elvétve eleveníti föl imitt-amott egy gazdag és kiválóan kedélyes családfő; s ma-holnap a gyermekek és ifjak csak mint valami ősi legendát fogják ismerni e nem régen még szokásban volt, apáik jólétét és tiszta, hamisitatlan kedélyét bizonyító szép ünnepségeket.

Ma általánosságban a lakodalom egyik reggeltől a másikig s igy 24 óráig tart; arra azonban, bármily szegény legyen az új pár, nincs eset, hogy muzsikaszó nélkül meg lenne egy leány menyegzője; mert a nyíri nép lakodalmat muzsikaszó nélkül nem tud képzelni. Csak az özvegyek lakodalmánál marad el, ha ezek szegények.

A lakodalomra a jelt a párosan járó vőfélyek hivogatása adja meg, kik a fentebb is említett délkeleti határközségekben ünnepi ruhában, kezökben kendőkkel ékített vőfélypálczával és fejükön bokrétás kalappal, a többi helyeken pedig ünnepi ruhában, sima pálczával, mellökön ízléses csokorral és kalapjok mellett bokrétával jelennek meg a lakodalomra várt családoknál, köszöntés után meghívóként következő mondókát adva elő:

„Megkövetjük méltó becsülettel, hogy mi beléptünk a násznagy úr szobájába; mi elküldött követek vagyunk a mi királyunk és királynénktól, nem is úgy, mint a mi királyunk és királynénktól, hanem N. N. vőlegénytől és N. N. menyasszonytól; mi általunk kivánja megtisztelni násznagy urunkat hitves párjával és egész családjával először is az anyaszentegyházba, a hit felvételének látására; másodszor egy pár tányér ételre, egy pár pohár bornak elköltésére és egy kis friss mulatságra. Ha meg nem vetik szegény hajlékát, azt fogadta, megszolgálja, – ha meg nem szolgálja, az Úr Isten áldja és koronázza, azt kivánjuk!…

E meghívó a lakodalomba menetelre még nem jogosít; mert az alakisággal olyanokat is megtisztelnek, kik nem komoly hivatalosak. A komolyan 164óhajtott és várt vendégeket még a menyegző reggelén ismét meghívják; de e meghívás már rigmus-mondás nélkül történik. E meghívó után a vendégek összegyűlnek a lakodalmos háznál, honnan együttesen mennek a templomba az esküvőre, ahova a muzsikusok minden esetben követik a násznépet. A kiindulás mindenütt, minden esetben e dallal kezdődik: „Ezt a kerek erdőt járom én,” mit a násznép danol, a czigány pedig a zenekiséretet szolgáltatja hozzá. Ha a menyasszonyt más faluból hozzák, úgy rendesen négy-öt lovas legény nyitja meg és vezeti a nászmenetet s közülök a legelső kurahót lobogtatva halad elől. Kurahó: póznára kötött nagy színes kendő, helyettesíti a zászlót, mit egyes helyeken, mint Nyír-Adony, Nyír-Lugos, Kálló-Semjén. Piricse, Pilis, Nyír-Acsád, Nyír-Béltek, Bököny az esetben is visznek a násznép előtt, ha mindkét jegyes helyben lakik. Esküvő alatt a czigány a templomhoz legközelebb eső ház udvarán, téli időben pedig bent a szobában muzsikál, amikor a násznépet bámuló közönségnek is szabad a táncz.

Esküvőre menet az asszonyok igy visongnak: „Ujju-ju-ju-ju!” mibe a férfiak igy kurjongatnak bele:
„Aki közénk adja magát, huszas, tallér veri markát: Ujju-ju-ju-ju!
„Akinek nincs semmi dolga, jőjjön a lakodalomba! Ujju-ju-ju-ju!
„Ez az utcza szegelet, tánczolhatsz itt eleget! Ujju-ju-ju-ju!

Templomból visszamenet egyik násznagy előre megy s a násznép előtt bezárja a pitarajtót. A kívűl maradt násznagy a nászmenet élén megérkezvén, szállást kér. Belülről az első kérelemre nem jő semmi válasz, amiért kivülről döngetni kezdik az ajtót, rossz cserépfazekakat is verve ahhoz. Erre azután belülről rémült „ki az?” kiáltás hallatszik, mire a külső ismét szállást kér. Sok alkuvás után: „hová valók? mi járatban vannak? honnan jönnek?” a külsőtől igazolványt kérnek, ki azt egy szelet papír alakjában benyujtja; amikor is kinyílik az ajtó s a legtöbb helyen a küszöbre helyezett kenyeren át lépbe otthonába az új pár, jeléül annak, hogy házukat a kenyér soha el ne hagyja.

Utánok nagy zajjal és az új pár éltetésével vonul be a kedélyes násznép; reggelihez ül, melynek elköltése után örege-fiatalja a ropogós csárdást járva, egész vacsoráig mulat. Nyír-Bélteken és Nyír-Lugoson a menyasszony, ha oly emberrel esküdött meg, kinek már két vagy több felesége volt, esküvő után az ablakon át megy be a házba; mert az a hite, hogy ez esetben ő fogja túlélni férjét.

Délután 6 óra tájban a vőfélyek és nyoszolyó-leányok beterítenek a vacsorához s beültetik a vendégeket az asztalhoz. A még ezután rendesen következni szokott fél- vagy egy óra időtartamot, míg az étel beérkezik, tréfás versekkel töltik ki a vőfélyek, melyben mindent igérnek, csak türelem legyen, de főképen: hogy azonnal hozzák a vacsorát.

Hogy a szakácsnék odakint a jó csigaleves tálalással rendbejöttek, a vőfélynek a vacsora előtti pálinka-ivásra alkalmazott következő felhívása jelzi:

Halljunk szót uraim!

Ezt kiáltja szám: legyenek csendesen!
Hogy dolgom elvégezhessem rendesen,
Annak szolgálok én e házban szívesen,
Aki szépen mulat és becsületesen.
Minthogy házatoknál igéretet tettem,
S házigazdámtól jól meg is értettem,
Ételt-italt nektek szivesen igértem,
Amelyeket mostan kezembe is vettem!
Kezemben az üveg, jó pálinka benne,
Várja a menyasszony, ha rákerülhetne,
Még a vőlegény is, gondolom, rámenne,
Hozzá nyulna, hogyha ő előtte lenne.
Rajta tehát mostan kiki bátorsággal,
Hozzá lásson kiki örömmel, vigsággal! Húzd rá czigány!

Hasonló módon köszöntőket mondanak az ízletes csigaleves, az elmaradhatatlan töltött káposzta, kása és többi ételek feladása előtt.

Nyíri szárazmalom.
Saját felvételünk.

165Vacsora alatt első helyen ül a vőlegény és menyasszony; előbbi mellett a násznagy, utóbbi mellett a nyoszolyóasszony. Ezek a módosabbaknál, az általuk a menyasszonynak ajándékozni szokott selyem kendőkre való tekintettel, sok esetben tízen is vannak. A vőlegény annak jeléül, hogy ő a ház feje s a násznép királya, feltett bokrétás föveggel ül az asztalnál, egy tányérból evén a menyasszonynyal úgy, hogy egy tányért fenékkel felforditva tesznek eléjök az asztalra s ennek fenekére helyezik a másiknak fenekét, amelyből esznek.

Vacsora végeztével a szakácsnék – mert a kása összeégette kezöket, nagy fájdalmakról panaszkodva, bekötött karral jelennek meg a még asztalnál ülő vendégek között. Megsebzett kezökben hozott nagy fakanalaikkal hatalmasakat döfölnek azokon, kik az általok készitett vacsora jó ízű elfogyasztása után késedelmeskednek sebeik gyógyitásához bármily csekély költséggel járulni.

Vacsora után az asztalokat szétszedik, csupán egy kisebbet hagynak meg, rendesen egyik sarokban a szoba elején, mely asztaltól gyakorolja a násznagy kizárolagos rendfentartási jogát. Ez asztal köré ülteti a násznagy és a házigazda vendégei közül az előkelőbbeket. Erre van helyezve kulacsban, vagy hatalmas szilkékben (nagy csupor, nagy bögre), a kedvderitő ital, a bor, melyből a házigazdán kívűl, a násznagy tiszte kinálni, magához szólítgatva a falak mellé helyezett lóczákon ülő öregeket s a ropogós csárdást vígan járó s tánczolás közben az asztalhoz került fiatalabbakat.

Helyenként, legtöbbnyire a régi mezővárosokban, mint Nagy-Kálló, Ujfehértó, Nyír-Bátor, Kis-Várda, Balkány, Mada és a városokhoz közelebb fekvő falvakban is, mint Oros, Nyír-Bogát a nem magyar tánczok is szokásosak.

Éjfél felé kezdődik a menyasszony-táncz, a mi abból áll, hogy a czigány lassú csárdást húz; a vőfély a menyasszonynyal tánczolni kezd; egy pár fordúlás után igy kiált fel a vővély: „Eladó a menyasszony!” s ekkor a nyoszolyó-asszony kezében tartott tányérba egy vagy több pénzdarabot dob. Aki tánczolni akar, igy kéri a menyasszonyt: „Enyim a menyasszony!” kit azonban addig nem ad át a vőfély, amig a menyasszony-tánczra szánt összeget tánczolás közben be nem hajigálja a tányérba. Csak addig van joga bárkinek is a menyasszonynyal tánczolni, míg fizet. Igy megy azután kézről-kézre a menyasszony, míg a közönségnek e czélra szánt pénze el nem fogy; mit a szemfüles nyoszolyó-aszszony neszel ki, amikor is a fáradt menyasszonyt átadja a vőlegénynek; most ketten járják kevés ideig, de csakhamar egy adott jelre tánczra perdül az egész víg társaság.

166A menyasszony-táncz alatt begyült összeg a menyasszony külön tulajdona, melyet saját czéljaira, a jómóduak legtöbbnyire emléktárgyak, a szegényebbek értékes ruhadarabok, a jobban számitók pedig az első vagyon (malacz) beszerzésére szoktak fordítani.

A menyasszony-táncz után sok helyen (Napkor, Oros stb.) fegyvercsörtetés, trombitálás és lövöldözés közben, a legények közül öten-hatan nagy zajjal bevonulnak a mulatók közé. Élükön kivont karddal (rendesen fából valóval) kezében, melynek hegyére koszoru van helyezve, egy csákóba öltözött férfiu megy, ki egy alkalmi vers elmondása és több tréfás jelenet elmókázása után kijelenti, hogy elviszik a menyasszonyt, ha a kardja helyéről levett s az asztalra helyezett koszorut illő dijjal meg nem váltják. A kívánt váltságdíjat a vőlegény az alakiság kedvéért csakhamar lefizeti; a menyasszony megmarad s a mulatság folyik tovább.

Hajnal felé tartják a kontyolási ünnepélyt, amikor is az ügyes vőfély szép versekkel, az értelmesebbje pedig rögtönzött prózában is elbúcsúztatja a menyasszonyt leány pajtásaitól. E búcsúzás azonban nem alaki; mert az új menyecske, volt leánypajtásaival, tényleg minden összeköttetést megszakít és asszonytársai közt keresi az uj barátságot.

E vidék népe régibb időkben a lakodalom ideje alatt csoportosan el-elnézett a korcsmába, ma azonban, történelmi hűséggel mondhatjuk, hogy az ily eset ritka mint a fehér holló.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me