Buj és vidéke.
Buj és vidéke.
Búj és vidéke szintén a Nyírben fekszik ugyan, de néprajzának a többi Nyírétől elütő némi sajátosságai érdemesé teszik, hogy külön megemlékezzünk róla.
Szabolcsmegye délnyugati szögletében, a néprajzi viszonyok, a talajviszonyokhoz mérve, háromféle jelleget öltenek.
A Nyír hullámos alakzata, az alföld sík tengerébe hajlik Rakamaznál, Nagyfalunál. Ugyanitt ér véget Búj, Paszab, Berczel körül, az úgynevezett Rétköz, ez a nagy tisza-ártéri teknő, hajdan rengeteg posványos, ingoványos 170nádasok világa, ma, a szabályozás következtében, egy jobb jövővel kecsegtető nagy haszon-föld.
S e háromféle alakzaton a nép, mint e föld szülötte, mint környezetének, életmódjának kialakulása, már testi szervezetében is, némi eltéréseket mutat.
A vármegye őslakosai, a régi nemesi rend mai maradékai, enyészőfélben is, a multra mutatnak. Testtartásuk álmodozó ugyan, de szemökben a régi fény néha felvillan. A produktiv munka-eszköz nem illik kezükbe, kénytelen-kelletlen fogják meg a kapa, kasza nyelét s a századok viharában átalakult idegzet szivesebben ragadná a csákányt, a buzogányt, az ősi kardot.
A lakosság legnagyobb része, a régi zsellér-úrbéres gazda-közönség, erőteljes, határozott, munkabíró és szorgalmas is; bár az uj idők rontó hatása nagyon megzilálta őket. A régebbi szabad uzsora s az ujabbi titkos uzsora és felszaporodott közterhek, divatos életmód miatt nagy része csak teng és csenevész testben, lélekben egyaránt.
Élesen kiválnak a régebben megtelepedett svábok utódai, ma már tiszta, szép magyarság, testben, lélekben ép és erős faj.
Rakamaz, egészen sváb telepítvény, még e század közepén nyelvben, szokásokban idegen, míg mai napság se külsejében, se szivében, nem található idegen jelleg, bár környezetétől el is üt némileg. Szorgalmas, takarékos, egyszerü nép, valaha szerette a sárgapitykés posztó-dolmányt s a magyar gubától irtózott, de ma nincs öltözetbeli különbség. A mi megmaradt nála: a családias összetartozandóság erős érzéke.
A szomszéd Vencsellőn, a gróf Dessewffyek útján, szintén megtelepült egy csapat sváb s a többi lakosságtól elzárkózva, talán még jobban megőrizte jellegét, mint a rakamaziak, ámbár ujabb időben elsimul itt is a különbség. A rendszeretet, jámborság, családiasság itt is főerényök s ezt kimutatják örömben és fájdalomban, mezőn és templomban.
Lelkület és kedély dolgában szintén megtaláljuk a választó vonalat.
A nemesi faj barátságos, inkább könnyelmü, mulatós. Szeret kérkedni őseivel s büszkén emlegeti némely úri rokonait, habár ő csak ekeszarva közt marad. A másik két jelleg már a jelent s részben a jövőt mutatja. Tartózkodóbb, félénkebb, de alkalomadtán erőszakos is. A czuczilista világban, az ibrányi zsellér-gazdák egynémelyike nyilt mellet állitott a csendőrpuska elé. Még biztatta is: csak jól czélozzon csendőr úr, itt az igazság! – pedig józan állapotban voltak. Ha zsidóval, törvénynyel kerül tengelyakasztásra, dacz és ravaszság is van nála elég. Alapjában pedig nyugodt és megbízható, kivált ha nyilt rosszakarattal nem találkozik.
Vallásos gondolkozása mindeniknek elég konzervativ és józan. Ha saját lelkiismeretökre hagynák, sohase háborgatnák egymást.
A mezei munkás-népnek egy egészen különálló osztályáról érdemes még megemlékezni; ezek a dohányos feles-kertészek, némi gúnynéven kukások. Az ország szanaszét vidékeiről összegyülemlő és folyton váltakozó népcsoport, kik a nagyobb gazdaságok tanyáin, családonként 4–5 hold dohányt felébe munkálva, az egyirányú munkálkodás következtében sajátságos jellemet öltenek. Főjellemök a mozgékonyság és a könnyü lelkiismeret. Máról-holnapra él, kupeczkedik, mulat, csempész, marakodik, mikor mit hoz az idő magával. Mentségükre legyen mondva, hogy művelődésökkel nem törődik semmi hatóság. Tanyáról-tanyára vándorolva, ritkán nyílik alkalma iskolát látni s számadásaiban a gazda tudományára és lelkiismeretére levén legtöbbször utalva, inkább gyanút táplál s kárpótlást szerezni igyekszik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
