Tájszólás a magyaroknál.
249Tájszólás a magyaroknál.
A megyei tájszólásra nézve általánosan jellemző a következő kis mese:
Mikor én még bajczos legény vótam, apám mëg futilóti gyerëk vót, e’kű’dött engëm szántonyi nígy ökörree’, de kettő nëm a mienk vót, kettő mëg a másé. A min’ szántogatok, eetörött az ustornyelem. Gondú’kottam magomba, hogy micsináljok. Mire visszatértem, akkora nagy (jegënye) pálmofa lëtt belülle, hogy në láttom fő a tetejire. Gondú’kottam magamba, lësz-e rajta ustornyél. Annyira másztom, annyira másztom, hogy rajta ëgy likat talátom, a likba jegënyefiak vótak. Belészúrtam az öklömöt, assë gyött ki, belészúrtam a fejemët, assë gyött ki. Gondú’kottam magamba, micsináljok. Haza futottam. Apám ippen a kerbe jáczczott kisfejszéjjivee, én mëg eekpatam tűle, mire a mindefféle kicsiny gyerëk eekezte a sírást. Én mëg kivágtam a fejemët a likbú, a jegënye fiakot a fogaim közé szëttem, azok mëg eebërrentek velem. Annyira vittek, annyira vittek, a hogy Vöröstengër közepibe értünk. Gondú’kottam magamba, hogy micsináljok; bárcsak vóna nálom ëgy kis madzag! Szërëncsére zsebëmbe vót ëgy kis korpa, abbú hama-hama madzagot sodortam és leereszkëttem a tengërbe. Erre a tengër két ódala annyi halat öntött ki, hogy tizënöt szëkér sëm bírta vóna eevinynyi, de ëgy mesztelen czigánygyerëk ott futkározott, nos, az mind a keblibe rakta, mëg hazavitte.
Záradékul még egy példát idézünk:
„Jó röggeet Këlëmpa sógor!” „Agygyon Isten Boráros sógor. Má mëgin veszekëdik a zidő”. – „Az ám, peig ippen a színámot köllött vóna haza lóditanyi, de mos má mëgëtte a fene! Há’ sógor behordta-e az övét?” „A szigetbű behoztam, hanem a rakotlási még kint van.” „No akkor há jó van! Én má nëm tom, mi lësz ebbű a zidőbű, peig má ölöget elázott a főd, még a kurumpi töve is.” „Kihúzza a hetet sógor, én má rávigyáztom, hogy ha hetfín kezdi, há vesárnopig ee nem akar ányi; ippeg úgy van, mikor a szél fúj.” „Há Isten álgyo mëg, menek, mer a pocziknak hozunk bort; tennap mëg a Neipórnak vittünk kűszenet, hónap mög aakaamossén (alkamasint) a Szajf susztërt kő a szëmczi vásárro vinnyi.” „No há Isten álgyo meg sógor!” „Hasonlókíppen.”
A tót nyelvnek a vármegyében sincs semmi különös sajátsága. Legföljebb a malaczkai járás felső vidékén, azokban a községekben találhatók az általánostól valamivel nagyobb eltérések, a hol az ide telepedett habánusok laktak és laknak, és azokban a községekben, melyek azelőtt horvátok voltak, de eltótosodtak. Ezeknek a részletesebb ismertetése azonban inkább ethnographiai szakmunkába való.
Pozsonymegyei régi fazekasmunkák és hímzések.
Spitzer Mór széleskúti gyűjteményéből
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
