Kunok.
Kunok.
IV. Béla király uralkodása alatt 1239-ben jöttek be a kunok Magyarországba. A király a Duna–Tisza közén, a kalocsai és bácsi egyházmegyében, ott, a hol még sok lakatlan terület állott rendelkezésre, jelölt ki nekik alkalmas területet. E nomád életre szokott nép azonban nem tudott egy helyben megmaradni, hanem ide-oda vándorolt, a mi összeütközésekre szolgáltatott okot a magyarokkal. A kitört viszályok nem símultak el, bár IV. Béla király a közgyűlésen a kunoknak az egyes vármegyékben leendő szétosztását rendelte el. Ezt az intézkedést azonban nem hajtották végre és csak fokozta az elégületlenséget, hogy a király a kunoknak kedvezett s Kuthén népének adott elsőséget a magyar urakkal szemben. E viszályok közepette zúdult hazánkra a tatárpusztítás, melynek folyamán a kunok, Kuthén királyuk meggyilkoltatásán felháborodva, a magyarok ellen fordultak, majd a muhi csata után átkeltek a Dunán s a mai Szlavonián át Bolgárországba menekültek.
Az ország helyreállításakor IV. Béla király ismét behívta a kunokat s a Duna–Tisza közében, jóformán lakatlanná vált területen telepítette le őket. Az ekkor alakult kun szállások közé tartozott a mai Halas városa is. IV. László király a kunok részére 1279 augusztus 10-én kelt szabadalomlevelében elősorolja ugyan a kunok kiváltságait, köz és magánjogi helyzetét, de szállásaik helyi körülírását nem adja. Csak a későbbi oklevelek egybeállításából lehet megállapítani, hogy a kunok első szállásai hét székre oszlottak s egy ily kun szék főhelye Halas volt. A város környékén letelepedett kunokról, a kik kétségkívül a halasi székhez tartoztak, már a XIV. századból is számos oklevél emlékezik meg. Igy a mai Bács-Bodrog vármegyéhez tartozó Madaras 1337-ben Nagykunmadaras néven fordul elő, 1393-ban Katymáron is laktak kunok és kun főurak birtokai közé tartozott Bácsaranyos és Gyapol (1280).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
