Kurucz szabadságharcz.
Kurucz szabadságharcz.
A mint 1703 nyarán a Rákóczi Ferencztől megindított felkelés mindegyre jobban terjedt a Tisza mellékén, a hadvezetőség is erélyesebben látott hozzá annak leveréséhez. Pest vármegye július 26-án tartott közgyűlésében 61 felkelő lovast rovott ki Kecskemétre, de a kuruczok sikereinek hirére a felkelőket már nem merték összehívni és azért július 29-én rendelet ment Kecskemétre, hogy mindenki várja be a vármegye rendeletét. A magára hagyott Kecskemét, mely a mozgalom czéljaival nem volt tisztában, szeptember 16-án tartott tanácsülésében a város megerősítését határozta el, azonfelül mind a kapukhoz, mind a toronyba őröket rendeltek, a kik éjjel-nappal felügyeltek s idegen embert nem bocsátottak be a városba. Ekkorra már a mozgalom Kecskemét városának kapuihoz is eljutott. Szolnok elfoglalása (szept. 21) után a Deák Ferencz, Szücs János, Borbély Balázs, Váradi János és Mócsi János vezérlete alatt álló kurucz hadak elözönlötték a Duna–Tisza közét s október 3-án már Halas közelében ütöttek tábort. Báró Kyba János Ferencz, a szávamelléki császári hadak parancsnoka, szintén Halas felé vette útját, a hol megütközött a kuruczokkal. A halasi csata után, melyben a császáriak közül maga báró Kyba is elesett és a kuruczok közül 234-en lelték halálukat, Deák Ferencz hadát Kecskemétre hozta, hol a kuruczok néhány napon át megpihentek.
Alig hagyta el a kurucz had Kecskemétet, a ráczok fenyegették a várost. Kecskemét ekkor Rákóczi Ferenczhez fordult, a ki Károlyi Sándort rendelte a város oltalmára. Károlyi Gencsi Zsigmond hadaival október hó végén érkezett Kecskemétre, de nem sokáig maradt itt, mert november hó elején Bercsényihez csatlakozott, a kivel a bányavárosok védelmére sietett, tekintettel azonban a bácskai ráczok örökös fészkelődéseire, a várost nem lehetett őrség nélkül hagyni, ezért Károlyi Deák Ferencz és Andrássy István hadait hagyta vissza a város védelmére. Mindemellett a rácz felkelők november havában több ízben egész Kecskemét város határáig hatoltak s a város marháit elhajtották. Kecskemét tanácsa ekkor Nagykőrössel együtt követeket küldött Bécsbe, hogy a főhaditanácsnál szorgalmazzák a ráczok megfékezését. A küldöttségnek meg is lett a kívánt sikere, mert a kanczellária Monaszterli Jánoshoz, a ráczok egyik vezéréhez rendeletet intézett, hogy a rábízott katonaságot nagyobb rendben tartsa, és a jövőben hasonló kihágások elő ne forduljanak.
1704 tavaszán, midőn Rákóczi Ferencz 600 embert kért a várostól mezei hadainak kiegészítésére, a tanács kérvényt intézett a fejedelemhez, hogy a ráczok folytonos tamadásaira való tekintettel a várost ebbeli kötelezettsége alól mentse fel. Rákóczi erre a várost egy évre felmentette a mezei hadak kiállításának kötelezettsége alól, azzal a kikötéssel, hogy 600 lovas eltartására 15.000 frtot fizessen és 30 lovat adjon. Ugyanez év tavaszán Károlyi Sándor tartózkodott Kecskeméten és április havában Rákóczi ide küldötte a gyöngyösi tábort is, mely április 28–29-én tartózkodott itt. Rákóczi rendelete értelmében a tábor Soltra vonult s itt kelt volna át a Dunán, de a nagyrészt duna-tiszaköziekből álló hadak vonakodtak átkelni a Dunán, tartván a ráczoktól, a kik eltávozásuk 335után nyomban a védetlen helységekbe törtek volna. Rákóczi méltányolván hadainak aggodalmait, Ordasnál, majd Soltnál hagyta őket a ráczok szemmeltartására. Ezek között a hadak között volt a három város ezer lovasa is, a kik közül Kecskemét 600-at állított ki. Mivel a rácz támadás czélpontja Kecskemét volt, 1704 nyarán a három város fegyvereseiből Orgovány és Ágasegyháza pusztákon, továbbá a szegedi és a monostori útakon erős védvonalat állítottak fel.
1705 nyarán, arra a hirre, hogy Herbeville császári tábornok Erdélybe készül, Károlyi Sándor a Duna–Tisza közére jött hadaival. Herbeville szeptember 20-án Pestről kiindulva, Szolnok felé vette útját, de alig ért Czeglédre, hirtelen megváltoztatván útirányát, Nagykőrös felé fordult, s innen Szegednek és Csongrádnak tartott. Mialatt Herbeville Kőrösön volt, gróf Glöckelsberg Detre Kecskemétre vonult s a várostól 20.000 frt. készpénzt követelt. A pénzszűkében levő város azonban 9000 frt-nál többet nem tudott előteremteni, ezenkívül még 500 darab juhot és 250 darab vágómarhát adott a császáriaknak. Rákóczi értesülvén erről, október 11-én a városhoz intézett rendeletében rosszalását fejezte ki, egyuttal büntetésből Bottyán János ezredének felruházására kötelezte a várost. Ez azonban még nem volt elég, Csajághy János ezredes a mult nyáron kiállítani rendelt 400 portalis hajdu létszámának kiegészítését, Szabó Máté szolnoki parancsnok pedig 60 fegyveres gyalogost követelt a várostól. A német had kivonulása után Kecskemét egyideig Bottyán János főhadiszállása lett, a ki innen Szegedig üldözte Herbeville táborát.
Midőn 1706 nyarán Rabutin tábornagy Erdélyből kiindulva, Pest felé vezette hadait, hova 1707 január 21-én érkezett meg, közel fél évig tartó bolyongásai közepette három ízben közelítette meg Kecskemétet, ekkor a város lakosságának gróf Barkóczy Ferencz rendeletére mindannyiszor ki kellett költözködnie. Első ízben a Mátra mellékére, másodízben november 8-án Vacsra és Szentmártonkátára, harmadízben 1707 január 14–20-ig a Baracsi-pusztára és a Tisza-mellékére. Ez utóbbi alkalommal sokat szenvedett a város polgársága a dermesztő hidegtől és a portyázó császári katonák is sokat kifosztottak útközben.
1707 márczius havában Károlyi Sándor parancsára Berthóthy István a Bácskába rontott, mire a bácskai ráczok Kecskemét rémséges feldúlásával boszulták meg a kuruczok pusztításait. Ápr. 3-án kora reggel 2000 rácz lovas és 1000 gyalogos rohanta meg a várost. A ráczok a halasi országút torkolatánál levő kapukon törtek be a városba s a mit sem sejtő lakosságra rontottak. A támadás oly váratlanul jött, hogy ellentállásra nem is lehetett gondolni. Csupán Csaba Mátyás, egy előkelő polgár kísérelte meg az ellentállást, a város nyugati oldalán mintegy 200-ad magával, de a ráczok néhány órai elkeseredett küzdelem után kiszorították a városból s a városon kívül egy árokba nyomták, hol mindnyájukat felkonczolták. Mialatt a ráczok az egyes házakat fosztogatták, a városban időző török kereskedők menekülni igyekeztek, a ráczok azonban lovasokat küldtek utánuk és a menekülőket, három súlyosan sebesült kivételével, mind egy szálig legyilkolták. Csak a Nagykörösről érkezett segély mentette meg a várost a végpusztulástól. Szűcs István saját csapatával a fosztogató ráczok egyik utócsapatát megrohanta, mire a ráczok az összeszedett zsákmánynyal együtt gyorsan elhajtottak. A pusztulás így is rettenetes volt. Az 55 török kereskedőn kívül 396 halottja volt az öldöklésnek, ezenkívül a ráczok 155 embert fűztek rabszíjra és tömérdek szarvasmarhát hajtottak el. Az okozott kárt 230.812 tallérra becsülték. Az öldöklés áldozatait a róm. kath. és a református templom kőfalkerítésein belül temették el, míg a legyilkolt török kereskedőket és az ellentállás közben elesett ráczokat a város keleti részén ásták el, mely terület maig is rácztemető nevet visel. Az elhurczolt városi polgárok kiváltása ügyében a város a szegedi és a péterváradi várkapitányok közbenjárását vette igénybe, de a foglyok közül többen elhaltak s nagy részük csak az év nyarán szabadult ki.
1708 tavaszán a ráczok ismét mozogni kezdtek. Kecskemét okulva az előző évi pusztításokon, most kettőzött éberséggel figyelte a ráczok mozdulatait. A ráczoktól való örökös félelem miatt Kecskemét a budai és a szegedi császári parancsnokokhoz fordult oltalomért. A két parancsnok örömmel fogadta a város hódolatát s a város részére védlevelet állított ki. Kecskemét azonban nem bízván a védlevelekben, ismét a kuruczokhoz fordult segítségért. Ekkor Sőtér Tamás ezredének egy százada volt Kecskeméten, mely haderő egy esetleges rácz támadás alkalmával vajmi csekély segítséget nyujtott volna. Ezért 336a város Sőtér Tamás egész ezredének leküldését kérte, de bizony az ezred továbbra is a Zagyvánál maradt, a várost pedig felszólították, hogy saját oltalmára önkéntes csapatokat állítson.
1709-ben Kecskeméten tanyázott csapatával Szűcs István lovashadnagy, a kinek neve a ráczok előtt sokkal félelmetesebb volt, semhogy támadni mertek volna. Ekkor tört ki a városban a pestis-ragály, mely augusztus elejéig tartott, és ez idő alatt a lakosság egy harmadrésze esett a járvány áldozatául.
1710 tavaszán XII. Károly svéd király szétvert hadából 2000 ember, kik Potocky lengyel tábornok élén Rákóczi zsoldjába állottak, táborozott a Tisza mellékén és e csapat egy része Kecskemétre szállott. A mint erről a szegedi császári hadak parancsnoka értesült, május elején Kecskemétre császári és rácz hadakat küldött, melyek a zsoldosokat innen kiverték s a tőlük nyert zsákmányt Szegedre szállították. Októberben a császári hadak már egész Pest vármegye területét elözönlötték s november 17-én Kecskemétet is megszállották. Deczember 24-én báró Ebergényi László császári tábornagy is megjelent Kecskeméten, a hol a kurucz seregben rendes hadiszolgálatot teljesített 102 katonát lefegyverezte s őket I. József király hűségére feleskettette. Ugyane napon a városi tanács is letette a hűségesküt Ebergényi tábornok kezébe. Ezzel a kurucz világnak Kecskeméten vége volt. (Hornyik János i. m. IV. kötet.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
