Kóka.
Kóka.
Kóka, a Budapest–újszászi vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség, 778 házzal és 4001 r. kath. vallású lakossal. A postája helyben van, a távírója és vasúti állomása pedig Tápiósüly-Tápiósáp. A XV. század elején Kókai János birtoka volt, kinek magtalan halála után Zsigmond király 1409-ben Zsámbok, Almás, Babli, Szent-Egyed birtokokkal együtt a Tétényieknek – a Kapy család őseinek – adja cserébe Tétényért; de már 1410-ben, cserében Kapi váráért, ezeket a birtokokat is elvette tőlük. 1424-ben a király Kókát, Almást, Zsámbokot, Rábi és Szent-Egyed pusztákat Borbála királynénak adományozza. 1439-ben Erzsébet királyné nyerte Zsámbokkal és Almással együtt. 1494–95-ben is még a királyné birtoka. Az 1633–34. évi török adólajstromokban 91a pesti járás községei között találjuk. 1691-ben 5/16, 1695-ben 2 1/8 portával rótták meg. A község régi pecsétje 1718-ból való, e körirattal: „Kókai Signum.” 1720-ban már népes helység volt, 87 háztartással. A XVIII. század elején gróf Koháry István birtokába került, a kitől gróf Károlyi Sándor vásárolta meg. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint gróf Károlyi Ferencz, Laczkovics Imre, Tarkó János és Muzslay Gábor voltak az urai. A Károlyi család itteni birtoka jelenleg gróf Károlyi Geraldine, férjezett gróf Pálffy Pálné tulajdona. A plebániatemplom 1826-ban, a Szt. Margit-kápolna még a XVIII. század elején épült, az egykori kapuczinus monostor köveiből. A róm. kath. plebánia 1573-ban már fennállott. Anyakönyvei 1695-től kezdődnek. 1849 április 2-án Kossuth Lajos és Görgey Artur a helység határában emelkedő Margithegyről nézték a hatvani csatát, mely az osztrákok teljes vereségével végződött. A helység határában emelkedő dombok között nevezetes a Margit-hegy, a régi temető helyén, a lakosságtól épített Szent Margit-kápolnával. A Várhegy a határ éjszakkeleti részén, a tóalmási határ mellett fekszik. Tetején hajdan váracs volt, melynek romjait már széthordták. A füszögi völgyben levő berekkút terméskővel van kirakva, holott e vidéken kő nincsen. A hagyomány szerint, itt hajdan kolostor volt s a kút annak a maradványa. A Vecski dűlőben egy régi templom romjai láthatók. Legnevezetesebb határrésze a Peres dűlő. A török hódoltság alatt itt ütközet volt és utána számos török holtteste borította a völgyet. A törökök tehát a határos községek között kihirdették, hogy a mely község a holtakat eltakarítja és 30 arany vérbírságot fizet, az egész területet örök használatra megkapja. Kóka lakosai vállalkoztak erre, a vérdíjat is lefizették s így jutottak e terület birtokába, melyre adománylevelet is kaptak. 1830-ban a gróf Károlyi-uradalom e területet dézsma alá vette. A lakosság e megterhelés ellen pert indított, de elvesztette, mert az adományozó oklevél, mely 1836-ig megvolt, állítólag Leleszre vitetvén, elveszett. A községben van Függetlenségi- és 48-as Kör, Iparos Társaskör, Tűzoltóegylet, Kath. Ifjúsági Egyesület és Hitelszövetkezet. A helységhez tartozik Várokpuszta, mely a középkorban helység volt, a török hódoltság alatt azonban elpusztulván, 1690-ben gróf Keglevich Miklós elpusztult helyeként szerepel az összeírásban. 1848-ig gróf Keglevich Miklósé volt. 1871-ben gróf Keglevich Béla többi birtokaival eladatván, a helybeli közbirtokosság vette meg. Hozzátartozik még Öregmajor és Újmajor.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
