Pontusi rétegek.
Pontusi rétegek.
A geologiai harmadkor legfiatalabb korszakát plioczénnek nevezik. E korszakból főleg az alsó plioczén, vagyis a pontusi emelet kőzetei vannak gazdagon képviselve. A mioczén korszak tengere még határozottan sós vízű volt, a középső plioczén levantei tengere határozottan édesvizű, a kettő között a pontusi félig sós vizű tenger alkotta az átmenetet.
Pontusi kőzetek töltik ki a Kodru-Móma és a Gyalu-Máre között fekvő hegynyerget. Ebből Pethő Gyula azt következtette, hogy a plioczént megelőző mioczén korszak fekete-körösi tengeröble itt összeért a fehér-körösi tengeröböllel.
Pontusi rétegek töltik ki a Fekete-Körös felső (belényes-vaskohi) völgyét és itt-ott a hegyek lábát is eltakarják. A pontusi lerakódásokban agyag, kavics és homok rétegesen váltakozik egymással. A kavics a hegyek lábánál rendkívül nagy, Felső-Verzár és Rézbánya között a kavics a lófej és borjúfej nagyságát is meghaladja. Belényes és Budurásza között a 9–11 kilométer átmérőjű dombos alakzat, óriási törmelékkúp, pontusi anyagokból áll. A pontusi rétegek a Kodru-Móma és a Király-hegység nyugati lejtőin, Béltől Ökrösön át Kardóig húzódva, igen széles övet foglalnak el.
A pontusi rétegeket Ökrös, Olcsa, Kalácsa és Karaszó között sajátságos víztelenség jellemzi. Még kút is igen kevés van, a meglévőkben pedig ritkán van elegendő víz, úgy hogy a lakosok cziszternákba fogják fel a vizet.
A Nagyváradtól északkeletre fekvő Hegyközségnek talaja pontusi eredetű. A hegy oldalában sűrűn látni a világos színű pontusi agyagot és agyagos homokot, az agyag mellett meszes márgákat és helyenként szilárd homokkövet találunk. Itt-ott tiszta, úgynevezett bányahomok fordul elő, melyet építkezéshez szintén felhasználnak, bár vakolathoz nem elég éles. A biharpüspöki hágóhoz közeledve láthatjuk, hogy a pontusi rétegekre vörös-barna diluvialis agyag van települve. Ezt az agyagot egyébként a Hegyköségben a pontusi rétegek fölött igen sok helyen feltalálhatjuk.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
