Történeti előzmények. A flóra kutatói.
Történeti előzmények. A flóra kutatói.
Habár nagy Bihar vármegye teljes flóra-művel nem dicsekedhetik, mégis a jobban átkutatott vármegyék, illetőleg flóra-területek közé tartozik. Winterl J. Jakabnak, a nagyszombati egyetemen a botanika legelső professorának egyik nagyváradi eredetű tanítványa orvosi felavató értekezésének tárgyát a botanika köréből választotta: „Ignatii Valentini Kótzi, Hungari Magno-Varadiensis, Dissertatio inauguralis medica: De generibus plantarum,” Tyrnaviae 1776. (8° 4+30+2 = 36 lap). A vármegye legelső floristája azonban a halhatatlan Kitaibel Pál, a ki a vidéket 1798-ban kutatta s kéziratát (Iter Magno-varadiense, anno 1798 susceptum) a Magyar Nemzeti Múzeum (Mnscpt. 115. Oct. germ.) őrzi. Ezt a kéziratot, több más, füvészeti utazást ismertető kéziratával egyetemben, Kanitz Ágoston „Reliquiae Kitaibelianae” czímmel a bécsi Zool.-Bot. Gesellschaft-nak 1863-ban megjelent évkönyvében adta ki. Füvészkedésének középpontja Nagyvárad volt. Ellátogatott innen a Püspök- és Félix-fürdőkbe, fűvészkedett Pecze-Szt-Márton és Betfia körül (a Rel. Kit. kiadásában a kéziratnak hibás olvasása következtében „Becsia”), a Püspökfürdőnél emelkedő Somlyóhegyen, a Katonaváros körül és Szalonta vidékén, miközben Sarkadon keresztül a szomszédos Békés és Arad megyékbe (B.-csaba, Gyula, Gyula-Varsánd, Zaránd) is behatolt, azután Biharon keresztül Szent-Jobb és Csokaly környékén, Lunkasprie körül, Papmezőn és Rézbánya körül vizsgálódott. Kitaibel ismerte fel a Püspökfürdő hévvizében az egyiptomi lótosz-virágot, a Nymphaea Lotus var. thermalis-t, de kutatását félszázados szünet váltja fel.
1841-ben Hazslinszky Frigyes látogatta meg Nagyváradot s a Püspökfürdőt, de eredményt nem közölt.
Az ötvenes évek végétől kezdve azonban már mind többen szentelik figyelmüket Bihar növényzetének. 1858- és 1859-ben Kerner Antal Nagyváradon és a Bihar-hegységben fűvészkedik. Ugyanekkor a két Frivaldszky, főleg entomologiai szempontból, Bihar barlangjait vizsgálja, de Frivaldszky Imre Csarnóháza és Remecz flóráját is kutatja. Mayer Antal Nagyvárad városának fő- és a nagyváradi hévvíznek rendes fürdőorvosa 1861-ben „A nagyváradi hévvizek” czímű művében (p. 45–49.) jelentéktelen felsorolást közöl a nagyváradi fürdők környékének növényzetéről. Nevét a Genista Mayeri Janka nevű nyúl-rekettye örökítette meg, mely az alacsonyabb fekvésű erdőknek egész Feketeerdőig és Révig jellemző apró cserjéje.
Ugyanez időben (1858) tartózkodtt Nagyváradon Steffek Adolf selmeczbányai katona-orvos és Janka Viktor, a fiatal dzsidás-hadnagy. Marsnak ez a két fia lelkes odaadással áldozott Flóra istenasszony oltárán s füvészeti dolgozatuk majd mind az „Oesterreichische Botanische Zeitschrift” hasábjain jelent meg. Steffek műve: „Übersicht der bei Grosswardein beobachteten Phanerogamen” (in Ö. B. Z. XIV. [1864] p. 169–187.) Janka hathatós segedelmével készült. Janka egész 1865 tavaszáig időzött Nagyváradon; itt 251idejét leginkább az agrostologiának szentelte, innen írta meg a Calamagrostis, Festuca, Poa, Glyceria, Polypogon, Gastridium és Phalaris európai fajainak analitikus jelkulcsát, valamint egyéb, Biharra voantkozó florisztikai közleményeit. Az „Adnotationes in plantas Dacicas nonnullasque alias Europaeas” czímű Enumeratiojában (Linnaea XXX. vol. [1859–1860.]) Nagyvárad mellett gyüjtött néhány növényről is megemlékezik (Lychnis coronaria, Lam., Cytisus banaticus Gr. & Sch., Peucedanum officinale L., Linosyris vulgaris DC., Aster canus W. Kit., Aster punctatus W. Kit., Carpesium cernuum L., Echinops exaltatus Schrad., Campanula glomerata L., Ruscus aculeatus L., Eragrostis poaeoides Beauv., Eragrostis pilosa Beauv.)
A lótusz-virág idegen botanikus figyelmét is felköltötte. Haslinger Ferencz, utóbb brünni tanár s a „Botanisches Excursionsbuch für den Brünner Kreis” későbbi szerzője, három évig tartózkodott Nagyváradon, s a „Verhandlungen des Naturfosch.-Vereins” 1863-iki évfolyamának 2-ik kötetében (p. 70–72.) röviden ismerteti a Nymphaea thermalis-t. Ő figyelte meg legelsőbben a Spiranthes aestivalis-t a wolfi erdőben s a Crocus Banaticus-t Fekete-erdő füves tisztásain. 1866-ban Riess Károly, később szebeni rendőrtanácsos s a szebeni Természettudományi Egyesület őre, szintén ismertette a lótusz-rózsát az egyesületnek 19-ik évkönyvében (p. 3–11 és 245–246. „Über Nymphaea thermalis, DC.” és „Nachtrag zu den Skizzen über N. th. DC.”).
A keleti vasút építésekor került Nagyváradra Freyn József vasúti mérnök s kitünő florista. Ekkor nyílt meg az az elzárt, érdekes és szép sziklaszoros Rév és Bucsa között. Ennek a hazánk egyik legszebb s legregényesebb vidékének eddig rejtett floráját legelsőbben Freyn kutatta s az eredményt a Magyar Tudományos Akadémia „Természettudományi Közleményei”-nek 1876-ban megjelent XIII-ik kötetében (p. 65–130.) közölte.
A megye flórájának felderítése körül azonban legtöbb érdmet Borbás Vincze és Simonkai Lajos tanár szerzett.
Borbás Vincze 1864. szept.-ben Nagyváradon botanizált (Abutilon Avicennae) s Mező-Telegdig haladt, s itt az amerikai Sicyos angulatust gyüjtötte. Az 1877–94. évben, több ízben kutatta megyénknek Békés vármegyével határos nyugati részét. 1878-ban Nagyvárad környékén, a Körös völgyében egészen Brátkáig, 1890-ben Belényes, Rézbánya, valamint Bihar-Füred flóráját tanulmányozta. Kirándulásairól több dolgozata számol be, mint: „Irázpuszta növényzete” (A magyar orvosok és természetvizsgálók XX. nagygyűlésének munkálatai; németül is megjelent), „Közlemények Békés és Bihar vármegyék flórájából” (U. i. a XXV. vándorgyűlés munkál.), továbbá adatokat találunk az „Oesterreichische Botanische Zeitschrift” 1877-iki évfolyamának 319. és 320. lapjain és az 1878-ik évfolyam 311. és köv. lapjain, valamint (a szomszédos) „Békés vármegye Flórájá”-ban. (Kiadta a M. T. Akadémia 1881.).
Simonkai (Simkovics) Lajos 1875. őszétől öt évig a nagyváradi állami főreáliskolában a természetrajz tanára, e vármegye flórájának felderítése körül nagy tevékenységet fejtett ki. Legelső adatai már 1876-ban a nagyváradi „Természettudományi Szemle” 20. és 21-ik számaiban jelentkeznek, azután a „Természetrajzi Füzetek” I. (1877, 237–241., II. (1878.) 145. V. (1881.) 43–56., és X. (1886.) 181–183. lapjain folytatódnak. A Nymphaea thermalis-t a „Természettudományi Közlöny” XV-ik (1883.) kötetének 340–345. lapjain ismerteti, s a heterophylliaját feltüntető képét is közli. 1878-ban Élesd, Feketeerdő, Brátka és Remecz flóráját kutatja, s az eredmény „Nagyvárad és a Sebes-Körös felsőbb vidéke”, a M. T. Akad. Math. és Természettud. Közlemények XVI-ik köt. Simonkai a Bihar-hegységet is meglátogatta, s „Nagyváradnak és vidékének növényvilága”, a magyar orvosok és természetvizsgálók 1890-ben Nagyváradon megtartott XXV. vándorgyűlésének alkalmával „Nagyvárad természetrajzá”-ban jelent meg. Eddig a legkimerítőbb, de még sem teljes flóra-művünk.
Borbás és Simonkai füvészeti érdemeit csak akkor méltathatjuk igazán, ha azt is megemlítjük, hogy – külön-külön – a megyénket legnagyobb részben környező vármegyék flóráját is megírták. Így Simonkai Erdélyét és Arad vármegyéét, Borbás pedig Békés vármegyéét s szükségképen Bihar-megye határos területeiről is említenek becses fűvészeti adatokat.
252Dr. Degen Árpád, az orientális flórának kiváló hazai mívelője 1899-ben a vármegye sárréti részein sok érdekes növényt gyüjtött.
E sorok írója huszonhárom évig lakott Bihar vármegyében a Sebes-Körös völgyén; ezalatt füvészkedés czéljából számtalanszor barangolta be minden irányban az élesdi járást Örvéndtől Feketetóig és Feketeerdőtől Remeczig, itt behatolt a belényesi járásba is. Bejárta a margittai járást Feketeerdőtől és Széplaktól Genyétéig, itt behatolt a szomszédos Szilágymegyébe, hol N.-Paczal, Márkaszék, Hármaspatak, Perecsen, Nagyfalu, Szilágy-Somlyó, Zilah, azután a Meszes hegységen keresztül Varsolcz, Kraszna és Csucsa vidékeit kutatta át. Több ízben fűvészkedett a székelyhídi, szalárdi, nagyváradi és szalontai járásokban, utóbbi vidéken különösen a szík és mocsár flórájának szentelvén figyelmét. Különösebben a megye európai hírű növény-nevezetességeivel foglalkozott. A Nymphaea thermalis-t a Nilusból hozatott eredeti Nymphaea Lotus-szal, a Syringa Josikaea-t pedig a Himalaya vidékéről származó eredeti Syringa Emodi-val hasonlította össze. Ez irányú dolgozatai: „A Syringa Josikaea Biharban”, (Erdészeti Lapok 1886), „A nagyváradi Püspökfürdő lótusz-virágai” (Nagyvárad 1886), „Védelmet a magyar lótusz-virágnak!” (U. i.), „A Syringa Josikaea Jacq. fil. faji önállóságáról” (Erd. Lap. 1887), „A mi tündér-rózsánk” („Nagyvárad” 1890.), „A Jósika-fáról” (U. i. 1891), továbbá Dr. H. Christ, svájczi botanikussal: „The home of certain Syringas” (New-York, in „Garden and Forest” 1891.), „Briefe über die Syringa Josikaea Jacq. fil.” (1890, in „Verhandlungen des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften zu Hermannstadt”), „A lótusz-növényekről” Term.-tud. Közl. Pótf. 1895.), „A Pirus salicifolia, Pall. hazánkban” („Növényt. Lapok” 1889.). Richter Lajos szintén fűvészkedett a Bihar hegységben.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
