A vármegye síkságát jellemző növények másik termőhelye: a szík. Olyan, a hol a szík „kivirágzik”, a hol mint szódát söpörni lehet, vagyis az „igaz szík” Biharban nincsen. A hol a szóda ki nem virágzik, hanem a talajban marad, ennek részecskéit annyira összetapasztja, hogy még az esővíz sem hat keresztül rajta, az ilyen „vak szík” Bihart is jellemzi. A rajta termő fű szigorúan alkalmazkodik a talajhoz s el sem hagyja. Ez a talaj daczol a kulturával, csak nagy költséggel, mesterséges előkészítés és alkalmas trágyázás által, sőt a jövőbe vetett reménynyel hódítható meg – úgy a hogy – a földmívelésnek. A megye szíki füvei ezek:
Trifolium angulatum, T. campestre, T. hybridum, Lotus gracilis, Peucedanum officinale, P. Alsaticum, Aster sedifolius, A. Pannonicus, Artemisia monogyna, Taraxacum leptocephalum, Statice Gmelini, Plantago maritima, P. Sibirica, P. tennuiflora, Atriplex littoralis, Salsola Kali, Camphorosma ovata, Polygonum graminifolium, Crypsis aculeata, Heleochloa schoenoides, H. alopecuroides, Atropis distans, Hordeum Gussoneanum, Pholiurus Pannonicus.