A fauna kutatói.
A fauna kutatói.
A megye természeti szépségei, változatos növényzete, sajátszerű állatai, meleg forrásai, cseppkövekben és ős-állatok megkövült csontjaiban gazdag barlangjai, bizonyára már a régi időben is vonzó hatással voltak az emberre. A kutató elme mindenesetre figyelemmel kísérte ezeket, de sajnos, a történelem lapjain ezekre vonatkozólag jóformán semmi sincs feljegyezve. Csak a meleg források körül keletkezett fürdők multjáról tudjuk, hogy e kiváló természeti adományokat az ember már akkor is használta beteg testének felüdítésére. Kitaibel Pál, hazánk nagy botanikusa, 1798-ban Nagyváradon időzvén, meglátogatta a Püspökfürdőt, hévvizében felfedezte a híres Nymphaea lotus var. thermalis-t. Egy félszázaddal későbben egyrészt ugyancsak a Püspökfürdő meleg vizében élő különös csigák (Melanopsis Succinea, stb.), másrészt a barlangjaink titokszerű sötétjében tartózkodó állatok (vak bogarak) voltak ama tényezők, melyek ismét rávezettek megyénk faunájának a kikutatására.
Az 1850-es években mintegy varázsütésre felébredett a kedv a természet titkainak kipuhatolására. Ez időben hazánk majdnem minden részében, de különösen Bihar vármegyében találkozunk természetvizsgálókkal, kik, mintha a multak közönyét megszüntetni és hiányait pótolni akarták volna, az egyes vidékek flóráját és faunáját kikutatván, ezeket gyüjteményekben és írott munkákban megörökítve, átadták az utókornak. Ez években akadunk az első irodalmi nyomokra, melyek Bihar vármegye faunájára vonatkoznak.
Petényi Salamon, kiváló természettudósunk, Kovács János debreczeni tanár társaságában 1854-ben tette az első faunisztikai kutatást Nagyvárad vidékén és a megye barlangjaiban. Megfordultak a szőlőhegyeken is, hol egy pillanatra feltárultak tudós kutatóink előtt a geologia lapjai. A Körös oldalon, a Tichy-féle hegyomlásnál, egy őskori szarvas agancsára és egy ős-júh megkövült csontjaira bukkantak. Jól indult kutatásaik koronája egy, eddigelé még hazánkban ismeretlen, valódi barlanglakó vak bogár volt, melyet a Sebes- és a Fekete-Körös között elhúzódó mészhegység barlangjainak átkutatása közben találtak, számos őslény megkövült csontjaival egyetemben. A talált anyag csakhamar az ország szivébe, a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Ez időben a Magyar Nemzeti Múzeumnak Frivaldszky János volt az őre, ki e bogárban azonnal ráismert a barlangok valódi vak lakójára. Úgy az ő, mint bátyja, dr. Frivaldszky Imre érdeklődését fokozta még egy régibb lelet is, melyről Frivaldszky János „Adatok a magyarhoni barlangok faunájához” czímű művében meg is emlékezik. Szintén talált ugyanis egy valódi barlanglakó vak bogarat, a megyénk délkeleti szélén fekvő Oncsásza nevű barlangban Bielz Albert, Erdély természetrajzi viszonyainak egyik legszorgalmasabb kutatója és ismertetője, ki még Petényi előtt megvizsgálta a Bihar-hegység néhány barlangját. A két Frivaldszky figyelme erre hazánk e kiváló helyei felé fordult. Nem sajnálták a fáradságot, hogy hazánk barlangjait ismételten átkutassák. Maradandó érdemeket szereztek ők a barlangok kikutatásának terén és különösen felbuzdultak azon messzeható eredményeken, melyeket eddig a külföld, főleg a krajnai barlangok faunájának kikutatásával elért. 1856-ban Budapestről Nagyváradra jöttek s már legelső kirándulásukat is siker koronázta, mert a Püspökfürdőben az eddig csak holt példányokban ismert Melanopsis nevű csigafajból sikerült több elevenet találniok. Fárasztó munkájukat könnyíteni igyekezett Szaniszló Ferencz n.-váradi püspök, ki szintén érdeklődvén e tudományos mozgalom iránt, vendégszerető barátsággal fogadta a munkálkodni igyekvőket, s nehogy váratlan akadályok merüljenek föl, melyek az előhaladást gátolják, a meglátogatandó helységeket előre értesítette a tudós vendégek érkeztéről s így ők anyagi gondoktól menten működhettek. Fáradozásuk és szorgalmuk jutalmáúl oly gazdag faunisztikai eredményt értek el, mint eddig senki e téren. Ők hazánkban a barlangi fauna megalapításának első úttörői
1861-ben Dr. Schmiedl Adolf, bécsi egyetemi tanár utazta be föld- és néprajzi szempontból a Bihar-hegységet; útjában kellő figyelmet fordított a faunára is.
Az 1850-es évek végén és a 60-as években dr. Mayer Antal, Nagyvárad városának főorvosa, gyűjtött a Püspök- és Félix-fürdő környékén. Ő volt e fürdők természetrajzi viszonyainak első megállapítója. Ugyancsak ebben az időben élt Nagyváradon a nagyszebeni születésű Ries Károly, ki magasabb állást foglalt el a rendőrségi hivatalnál. Szabad idejének legnagyobb részét a természetben tölté, miközben szorgalmasan kutatott és gyűjtött. A Nymphaea thermalisból, a fürdők környékén élő csigákból és rovarokból szép gyűjteményeket állított össze és azokat nemcsak hazánkban terjesztette, hanem a külföldre, főleg Bécsbe is elszállította.
240Legtöbbet tett azonban faunánk kikutatása és megismertetése körül Mocsáry Sándor, ki, mint városunk szülöttje, már fiatal éveiben is (az 1860-as években) rendkívül sokat gyüjtött, leginkább Nagyvárad környékén; az öngyüjtötte anyagot meghatározta és a közönséggel irodalmilag is megismertette. Az 1860-as évek végén került a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, hol annak rovartani osztályánál ma is mint őr működik. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tud. Akadémia segélyezése mellett három ízben tett beható kutatással és gyűjtéssel egybekötött nagyobb utazást e vármegyében. Először is Nagyvárad változatos környékét kutatta ki minden irányban; azután a Sebes-Körös völgyét és hegyeit, az itt lévő barlangokkal; Feketeerdő és Sólyomkő vidékét; a bihari hegységet és havasi tájait; a meziádi, fericsei és fonáczai barlangokat; majd Vaskoh és Rézbánya környékét; végre a kies fekvésű Jád-völgyet látogatta meg. 1872-ben Nagyváradról egyenesen Bél vidékére ment, azután Belényes és Rézbánya vidékén folytatta állattani kutatásait. 1873-ban hat hét lefolyása alatt 22 kisebb-nagyobb kirándulást tett, leginkább az előtte még ismeretlen vidékeken. Szakszerű kutatásait 1876-ban fejezte be. Azóta is többször megfordult Bihar vármegye területén és még most is mindig újabb és újabb adatokkal gyarapítja megyénk érdekes faunáját.
Barlang a Vida-patak mentén.
Munkácsi L. felvétele.
Sokan hozzájárultak Nagyvárad helyi faunájának ismertetéséhez, ugyancsak Mocsáry buzdítására; a már említett Ries Károlyon kívül, Podhráczky Ferencz gyógyszerész, Mocsáry Nándor ügyvéd és Szabados Márton premontrei papnövendék. Vaskoh és Rézbánya vidékén leginkább Körner János, vaskohi postamester gyűjtött ez években. Ez időből felemlítendő még ama Székelyhíd környékén gyűjtött és 700 fajt tartalmazó bogárgyűjtemény, melyet a biharmegyei orvos-gyógyszerész és természettudományi egylet Mocsáry Sándornak adott át meghatározás végett.
Az apró rovarok kifürkészése és gyűjtése azelőtt oly nagy nehézséggel járt, hogy a kutatók legnagyobb része ezekből jóformán semmit sem gyűjtött; de midőn rájöttek, hogy ez apró lényeket rejtett helyeikből (porhanyós föld, száraz levelek, gaz, törmelék) szitálás útján leginkább megkeríthetik, e módszer alkalmazásával sok új rovarfajnak jutottak birtokába. Így Reitter Ödön és báró Hopffgarten Miksa külföldi szaktanárok már 1876-ben bejárták hazánk déli és nyugati részét és Erdély néhány pontját. Visszatértükben meglátogattak a híres bihari barlangok közül néhányat, névleg a fonáczait és a fericseit s Szombatságban állapodtak meg, hol szitálás útján több oly rovarfajt találtak, melyek eddig a bihari faunára egészen újak voltak.
Az 1880-as évek faunisztikai kutatásainak sorát dr. Daday Jenő, akkor a kolozsvári tud. egyetem állattani osztályának aszistense, most pedig a Magyar Nemz. Múzeum segéd-őre, nyitja meg. Kolozsvártól Nagyváradig a Sebes-Körös mentén, de főleg a pesterei barlangban kutatott.
2411884-ben Hazay Gyula, ki hazánk mollusca faunáját (csigák, kagylók) teljes ügyszeretettel és nagy sikerrel tanulmányozta, Bihar vármegye területén mintegy 32 érdekes mellusca fajt gyűjtött, melyek vásárlás utján a Nemzeti Múzeum birtokába kerültek.
Az 1888-ik évben dr. Fleischer Antal Thomanek Romulddal Brünnből egyenesen Bihar vármegyébe tettek kirándulást s Hagymádfalva környékén és a vadregényes Jádvölgyben két heti tartózkodás alatt sok bogarat találtak, leginkább szitálás által. Gyűjtésüket Fleischer Gyula, hagymádfalvi jószágigazgató még utólagosan is meglehetős sok fajjal növelte, melyek ugyancsak e vidék lakói. Az 1880-as évek végén Merki Ede és Pável János budapesti múzeumi gyűjtők, különösen a barlangi bogarak összegyűjtése végett, ugyancsak megfordultak Bihar vármegyében, mely alkalommal a szabadban élőkre is figyelmet fordítottak. Merki Ede ekkor egy új vak bogarat fedezett fel, mélyen fekvő kövek alatt (Anophthalmus cognatus Friv.) és még egy másik szabadban élő új fajt (Chrysomela curina Friv.).
A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók társulata dr. Schlauch Lőrincz bibornok-püspök meghívására Nagyvárad városát tisztelte meg azzal, hogy XXV. vándorgyűlését és egyúttal fennállásának félszázados évfordulóját, 1890 augusztus második felében, e városban ünnepelte meg. A helyi szervezkedő bizottság már az 1888. év végén megtartott első alakuló gyűlésen elhatározta, hogy e jubiláris vándorgyűlés emlékére Nagyvárad természetrajzi viszonyainak a leírását fogja kiadni, mely 1890 augusztus elején ő eminencziája bőkezűségéből csakugyan napvilágot látott. E munka faunisztikai részének a megírását, mint e vándorgyűlés természettudományi osztályának egyik titkára, e sorok irója vállalta magára.
Nagyvárad eddigi faunisztikai kutatói leginkább a rovarvilágra szorítkoztak, csak Mocsáry Sándor fordított kellő figyelmet a Sebes-Körösben élő halakra, továbbá a hüllőkre, kétéltüekre és puhányokra. Faunánk más csoportjaival jóformán senki sem törődött, álló vizeink górcsövi állatairól pedig eddigelé szó sem volt. Hogy tehát Nagyvárad faunájáról csak némileg is kikerekített kép legyen adható, mind eme hiányokat ki kellett pótolni, a mi csak újabb megfigyelések és gyűjtések által történhetett. E czélból szerző még a 80-as években beutazta Bihar vármegye délkeleti és keleti hegyes részét. Az 1890. év első felében pedig leginkább Nagyvárad környékén kutatott és gyűjtött. Az emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek, pókok és férgek voltak azon állatcsoportok, melyekre leginkább figyelmet fordított. Ugyanez év május havában a vall. és közokt. miniszterium segélyezése mellett dr. Daday Jenő múzeumi segédőrrel fáradozott a górcsövi fauna összegyűjtésén és meghatározásán.
Az 1894. év őszén (okt. 22–nov. 13.) Biró Lajos hazánkfia, ki jelenleg Új-Guineában a Nemzeti Múzeum részére gyűjt, szintén kutatott Bihar vármegye területén, Lunka környékén, hol Sterba Szabolcs püspökségi erdésznek szívesen látott vendége volt. Innen kirándulásokat tett a közelfekvő, eddig alig ismert kisebb barlangokba. Legnagyobb gondot azonban a nem régen felfedezett József főherczeg-barlangra fordított, hol több, más barlangokban is élő vak rovarokon kívül, egy alig 1 mm. hosszú, a futó bogarakhoz tartozó, új vak bogarat talált, mely leginkább a cseppkövek finom repedéseiben tartózkodik.
Az itt röviden felsorolt kutatások és gyűjtések következtében Bihar vármegye faunája hazánkban a legjobban ismertek közé tartozik. Azonban ezzel a kutatás még koránt sincsen befejezve, mert hiszen e megye nyugati sík területein, homokos és mocsaras helyein még alig volt valami gyűjtés, sőt a hegyes vidékeknek behatóbb átkutatása még igen sok új és új adattal járulhatna a bihari fauna gyarapításához.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
