Gr. Migazzi Vilmos halála.
Gr. Migazzi Vilmos halála.
Augusztus 28-án halt meg gróf Migazzi Vilmos hosszas és nagy szenvedés után, aranyos-maróti kastélyában.
Az ő közczélú szereplésével lépten-nyomon találkoztunk, de itt ravatala előtt, melyet a kegyelet emelt, még egyszer meg kell állanunk, hogy őt méltón elparentáljuk.
Bars vármegyének a XIX. században, hűsége által, a küzdők sorából kimagasló fia ő. Volt a vármegyének tehetsége és a megfutott pálya fényét tekintve nagyobb szülötte is, de egy sincs olyan, kinek egyénisége úgy személyesítené a vármegye társadalmának küzdését, mint személyesítette ő.
Származására főúr, nevelése arisztokratikus, egyoldalú, távol áll a nemzet érzelmeitől, tápláló erejét felülről nyeri. De neki van lelki ereje ahhoz, hogy a mint észreveszi, hogy tévesztett úton jár, ott hagyja a fényesnek igérkező katonai pályát és a legmagasabb körök fényéből oda tér az ő apai házába és ott gyászol eltaposott nemzetével és a hazafias kitartás szellemét éleszti.
Az ő boldogulásának alapja, csodálatos gyakorlati érzéke volt, mely őt szélsőségekbe nem űzte és a szilárd úton megtartotta. Ő csakis a vármegye által akart érvényesülni és azért nem tévelyedett el idegenben; honn maradt. A vármegye volt az az alapzat a melyre lépett és a vármegye bizalma által emelkedett ez alapzaton, de hű is volt a vármegyéhez haláláig. Róla elmondhatjuk, hogy a közbizalom iránta nem csökkent és befolyása minden irányban megmaradt. A háza nyitva volt minden barsinak s nevelőiskolája volt a megye sok fiának. Arisztokrata volt a nélkül, hogy a büszkeségről fogalma volna, takarékos volt, de adakozó is és jótékonysága mindig eltalálta az alkalmas időt és a helyes arányt.
Elmondhatjuk róla, a mit saját magáról 1881-iki képviselői programmbeszédében ő maga elmondott: „elérte az emberi vágyaknak azt a körét, melyben már a hiúság az ember gyöngeségére befolyással nem lehet, vagyoni és társadalmi állása biztosította őt minden idegen befolyással szemben”; vezette a vármegye ügyeit, megőrzik működése emlékét a vármegyének igazsággal írt, hű jegyzőkönyvei, segített az elnyomott baján, viszonozta azt a háladatosak kegyelete, hűséggel volt a korona iránt és a korona elismerése nem feledkezett meg róla.
Az aranyos-maróti kastély észak-nyugatnak fekvő földszintes saroktermében, az ú. n. billiard-szobában töltötte életének javarészét. Erről a szobáról elmondhatjuk, hogy a vármegye történetét a XIX. század második felében benne csinálták. Ebben a szobában volt kiterítve is. Ő, a XIX. század barsi történetének záróköve, utolsó tagja a – fájdalom – hazánkban oly rövid szereplésre szánt valli és sonnenthurmi gr. Migazzi családnak, mely a honosságot az 1764. évi 46. t.-czikkben nyerte s mely oly nagy férfiút adott az országnak és az egyháznak, mint volt Kristóf a bibornok, váczi püspök; Migazzi Vilmos, áldott emlékű hitvesével, az általa klasszikus stílben, koczkakövekből épített mauzoleumban nyugszik, melynek márvány oltára előtt a felszinen van elhelyezve a két feketemárvány szarkofág, hogy a porló hamvakat megőrizzék. De az ő emléke nem szorul kőre, nem mossa azt el az idők múlása, örökre fog élni a kegyeletben, azok szívében pedig, a kiket szeretett, s a kik őt szerették, az ő emléke áldott marad.
Elhangzott a jubileumi ünnepeknek utolsó akkordja, elhalványult az ünnepi fáklyának utolsó fénylobbanása is.
A falevél hullásával a garami járásból mind sűrűbben szállott a levél az alispán asztalára, mindannyi az újbányai választókerület számára képviselőnek kívánta. Akkoron az egyházpolitikai küzdelmektől még izzó volt 506a levegő s azok, kik a békét a viszály lázának fölébe helyezték, úgy gondolkodtak, hogy az alispán jelölése által elkerülhetővé válik a pártoskodás. Így gondolkodott dr. Rimely Károly, Beszterczebánya nagyszellemű püspöke is. Az alispán nem habozott és bejelentette szándékát a főispánnak.
A főispán az alispáni székutódlás kérdésében, a mint az alispántól megtudta, hogy Simonyi Béla az alispánságra jelöltetését elfogadná, megnyugodott s az alispáni székutódlás kérdése a legbefolyásosabb faktornál el volt intézve.
SIMONYI BÉLA
alispán.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
