Zsolt 63

Full text search

Zsolt 63
Zsolt 63.1
(Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.)
Zsolt 63.2
Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld.
Zsolt 63.3
Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam.
Zsolt 63.4
Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked.
Zsolt 63.5
Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem.
Zsolt 63.6
Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet.
Zsolt 63.7
Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem.
Zsolt 63.8
Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadzom.
Zsolt 63.9
Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem.
Zsolt 63.10
Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe,
Zsolt 63.11
kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak.
Zsolt 63.12
A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT