Zsolt 57

Full text search

Zsolt 57
Zsolt 57.1
(A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint - miktam Dávidtól, amikor Saul elől barlangba menekült.)
Zsolt 57.2
Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul.
Zsolt 57.3
Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem.
Zsolt 57.4
Küldjön segítséget az égből és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözőimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hűségét.
Zsolt 57.5
Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard.
Zsolt 57.6
Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged!
Zsolt 57.7
Hálót vetettek lábam elé, lelkemet megalázták, vermet ástak nekem, de maguk hullottak bele.
Zsolt 57.8
A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok.
Zsolt 57.9
Ébredj fel, lelkem, citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt!
Zsolt 57.10
A népek közt magasztallak Uram, a pogányok közt énekelek neked.
Zsolt 57.11
Mert irgalmad az égig felér, hűséged eléri a felhőket.
Zsolt 57.12
Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT