2Sám 10

Full text search

2Sám 10
2Sám 10.1
Ezután történt, hogy az ammoniták királya meghalt, és fia, Hanun lépett helyette a trónra.
2Sám 10.2
Dávid ezt mondta magában: „Barátsággal leszek Nachas fia, Hanun iránt, amint az apja is barátsággal volt irántam.” Ezért Dávid elküldött, és apja miatt szolgái révén részvétét nyilvánította. Amikor Dávid szolgái az ammoniták országába értek,
2Sám 10.3
az ammoniták vezérei így szóltak urukhoz, Hanunhoz: „Gondolod, hogy Dávid apádat akarja megtisztelni, amikor elküldte embereit részvétet nyilvánítani? Vajon nem azért küldte inkább Dávid a szolgáit, hogy kikémleljék a várost, szemügyre vegyék benne az őrséget, s aztán lerombolják?”
2Sám 10.4
Erre Hanun elfogatta Dávid szolgáit, az egyik oldalon leborotváltatta a szakállukat és levágatta róluk félig, vagyis egészen az ülepükig a ruhájukat, aztán elküldte őket.
2Sám 10.5
Amikor Dávidnak hírül vitték a dolgot, eléjük küldött, mert nagy gyalázat érte ezeket a férfiakat, s azt üzente nekik a király: „Maradjatok Jerikóban, míg ki nem nő újra a szakállatok, s csak aztán térjetek vissza!”
2Sám 10.6
Amikor az ammoniták észrevették, hogy gyűlöletessé tették magukat Dávid előtt, az ammoniták elküldtek és megszerezték zsoldosnak a Bet-Rechob-i arámokat, valamint a Cobába való arámokat, húszezer gyalogost, továbbá Maacha királyát, ezer embert és Tob fejedelmét, tizenkétezer embert.
2Sám 10.7
Mihelyt Dávid tudomást szerzett róla, elküldte Joábot minden harcosával és bajnokával.
2Sám 10.8
Erre az ammoniták kivonultak, és a város kapui előtt csatasorba álltak. A Cobába és Rechobba való arámok Tobtól és Maachától külön, a nyílt mezőn sorakoztak fel.
2Sám 10.9
Amikor Joáb látta, hogy elölről is, hátulról is csatasorba állnak vele szemben, kiválogatta Izrael legjavát, és felsorakoztatta őket az arámokkal szemben,
2Sám 10.10
a csapatai maradékát pedig testvére, Abisáj kezére bízta, hogy állítsa őket csatasorba az ammoniták ellen.
2Sám 10.11
Azt mondta: „Ha az arámok erősebbek nálam, te jössz majd segítségemre, ha azonban az ammoniták erősebbek, mint te, én sietek a segítségedre.
2Sám 10.12
Csak bátorság! Bizonyuljunk erősnek népünkért és Istenünk városaiért. Aztán tegye az Úr, ami tetszik neki!”
2Sám 10.13
S amikor Joáb előre nyomult harcosaival, hogy megküzdjön az arámokkal, azok megfutamodtak előle.
2Sám 10.14
Mihelyt az ammoniták észrevették, hogy az arámok menekülnek, ők is megfutamodtak Abisáj elől, s visszahúzódtak a városba. Akkor Joáb visszafordult az ammoniták elleni csatából és hazatért Jeruzsálembe.
2Sám 10.15
Amikor az arámok látták, hogy Izrael fiai megverték őket, újra összevonták csapataikat.
2Sám 10.16
Hadad-Ezer pedig hírvivőket küldött, és a folyón túl is mozgósította az arámokat. Ezek Helamba mentek, és Hadad-Ezer seregének a vezére, Sobach volt a parancsnokuk.
2Sám 10.17
Amikor ezt Dávidnak hírül vitték, egész Izraelt hadba szólította, átkelt a Jordánon, és kivonult Helam ellen. Az arámok felsorakoztak Dáviddal szemben, és megütköztek vele.
2Sám 10.18
De az arámok kénytelenek voltak Izrael fiai előtt meghátrálni. Dávid hétszáz harci szekeret és negyvenezer embert megsemmisített az arámok közül. A parancsnokuk, Sobach is megsebesült, úgyhogy meg is halt ott helyben.
2Sám 10.19
A királyok, Hadad-Ezer szövetségesei mind látták, hogy vereséget szenvedtek Izrael fiaitól, azért békét kötöttek Izrael fiaival és alattvalók lettek. Az arámok ezután óvakodtak tőle, hogy az ammonitáknak segítséget nyújtsanak.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT