2Sám 1

Full text search

2Sám 1
2Sám 1.1
Saul halála után, az amalekiták elleni csatából hazatérve Dávid két napig Ciklagban maradt.
2Sám 1.2
A harmadik nap egy ember érkezett Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva és hamu volt a fején. Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát és leborult előtte.
2Sám 1.3
Dávid megkérdezte: „Honnét jössz?” „Izrael táborából menekültem” - felelte.
2Sám 1.4
„Mi történt? - kérdezte Dávid. - Beszéld el nekem!” „A nép elmenekült a csatából - válaszolta -, s az emberek közül sokan elestek. Saul és fia, Jonatán is halott!”
2Sám 1.5
Ekkor Dávid megkérdezte a legényt, aki a hírt hozta neki: „Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia, Jonatán is halott?”
2Sám 1.6
A legény, aki a hírt hozta, ezt felelte: „Épp Gilboa hegyére tévedtem, s láttam, amint Saul lándzsája fölé hajolt - nyomában a kocsik és lovasok.
2Sám 1.7
Amikor megfordult és észrevett, megszólított:
2Sám 1.8
„Ki vagy?” „Egy amalekita” - válaszoltam.
2Sám 1.9
Erre megparancsolta: „Gyere ide és add meg a kegyelemdöfést, mert bár kínlódom, még teljesen bennem van az élet.”
2Sám 1.10
Odamentem hát és megadtam neki a kegyelemdöfést, mert tudtam, hogy nem éli túl bukását. Aztán levettem a fejéről a koronát meg a karjáról a karperecet és elhoztam ide, uramnak.”
2Sám 1.11
Erre Dávid fogta a ruháját, és megszaggatta. Ugyanígy az emberei is, akik vele voltak, mind.
2Sám 1.12
Jajgattak és sírtak, és egészen estig böjtöltek Saulért és fiáért, Jonatánért, az Úr népéért és Izrael házáért, amiért elhullottak a kard élén.
2Sám 1.13
Dávid ezután megkérdezte a legénytől, aki a hírt hozta neki: „Hova való vagy?” „Egy amalekitának, egy betelepült jövevénynek vagyok a fia” - válaszolta.
2Sám 1.14
Erre Dávid azt mondta: „Hát nem féltél kinyújtani a kezed és megölni az Úr fölkentjét?”
2Sám 1.15
Aztán Dávid odaszólította egyik legényét, és megparancsolta neki: „Gyere ide és szúrd le!” Az leszúrta, úgyhogy meghalt.
2Sám 1.16
Dávid így szólt hozzá: „Véred szálljon a fejedre! Saját szád vallott ellened, hiszen ezt mondtad: Megadtam az Úr fölkentjének a kegyelemdöfést.”
2Sám 1.17
Dávid ezt a siratóéneket énekelte Saulra és Jonatánra -
2Sám 1.18
följegyezték az Igazak könyvében, hogy Júda gyermekeit megtanítsák rá. Így hangzik:
2Sám 1.19
Izrael, dicsőséged ott hever holtan a dombjaidon. Hogy estek el a hősök?
2Sám 1.20
Ne adjatok hírt róla Gátban, ne híreszteljétek Aszkolon utcáin. A filiszteusok lányai ne örüljenek, a körülmetéletlenek lányai ne ujjongjanak.
2Sám 1.21
Gilboa hegyei, se harmat, se eső ne öntözzön benneteket, hitszegő földeteket, ahol szégyen érte a hős pajzsát: nem olajjal kenték fel Saul vértjét,
2Sám 1.22
hanem az elesettnek a vérével, a bajnoknak a velejével. Jonatán íja sose tévesztett célt, Saulnak kardja nem tért haza soha zsákmány nélkül.
2Sám 1.23
Saul és Jonatán - hogy kedvelték és szerették egymást! Elválaszthatatlanok voltak életben s halálban. Gyorsabbak voltak a sasnál, erősebbek az oroszlánnál.
2Sám 1.24
Izrael lányai, sirassátok hát Sault, aki bíborba és patyolatba öltöztetett benneteket, s arany ékszert tűzött ruhátokra.
2Sám 1.25
Hogy estek el a hősök az ádáz csatában? Halálod mély gyászba borít, Jonatán,
2Sám 1.26
szívem bánkódik miattad testvérem, Jonatán. Jobban szerettelek mindenkinél, igen, barátságod több volt nekem az asszonyok szerelménél.
2Sám 1.27
Hogy estek el a hősök, harci fegyvereik hogy törtek szét?

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT