Mik 2

Full text search

Mik 2
Mik 2.1
Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvőhelyükön rosszat forgatnak fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van.
Mik 2.2
Ha megkívánják a földeket, meg is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik. Kezet emelnek a másik emberre és a házára, mind az emberre, mind örökségére.
Mik 2.3
Azért ezt mondja az Úr: Nos, nagy csapást mérek erre a nemzedékre, melyből nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem járhattok többé emelt fővel, mert gonosz idő lesz ez.
Mik 2.4
Azon a napon gúnydalt költenek rólatok, és siratóéneket mondanak. Így szólnak: „Ki vagyunk fosztva teljesen; népem földjét felmérték zsinórral, senki nem adja vissza, földjeink a fosztogatók kezére jutottak.”
Mik 2.5
Bizony, ezért senki sem fogja osztályrészedet mérőzsinórral kimérni az Úr közösségében.
Mik 2.6
Azt mondogatják: „Ne hirdessétek ezt! Ne hirdessétek ezeket! Nem érhet bennünket gyalázat.
Mik 2.7
Talán átok van Jákob házán? Vajon elveszítette az Úr a türelmét? Így szokott ő tenni? Nincsenek-e telve szavai jósággal az ő népe, Izrael iránt?”
Mik 2.8
Ti támadtok ellenségként népemre. Az ártatlan ruháját elragadjátok, a biztonságban élőkre a háború borzalmait szabadítjátok.
Mik 2.9
Népem asszonyait kiűzítek meghitt otthonukból; a csecsemőket megfosztjátok dicsőségemtől mindörökre.
Mik 2.10
„Keljetek föl, s menjetek! Ne legyen itt maradástok!” Bármilyen semmiségért súlyos zálogot követeltek.
Mik 2.11
Ha a lélek valamelyik embere ilyen hazugságot koholna: „Borról és italról jövendölök neked”, akkor ennek a népnek az volna a prófétája.
Mik 2.12
Bizony, összegyűjtöm egész Jákobot, bizony, egybegyűjtöm Izrael maradékát. Egybegyűjtöm őket, mint juhokat az akolba, mint a nyájat a mezők ölén, és nem kell félniük senkitől.
Mik 2.13
Elindul az élükön a vezérük, előttük jár; kilépnek a kapun, kivonulnak; előttük megy királyuk, az Úr halad az élükön!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT