Lk 14

Full text search

Lk 14
Lk 14.1
Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték.
Lk 14.2
Íme, előtte állt egy vízkóros ember.
Lk 14.3
Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?”
Lk 14.4
Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta.
Lk 14.5
Aztán hozzájuk fordult: „Ha valamelyiteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?”
Lk 14.6
Erre nem tudtak mit felelni.
Lk 14.7
A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket.
Lk 14.8
„Amikor lakodalomba hívnak - kezdte -, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is.
Lk 14.9
Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Lk 14.10
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt.
Lk 14.11
Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.”
Lk 14.12
Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked.
Lk 14.13
Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.
Lk 14.14
S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”
Lk 14.15
Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.”
Lk 14.16
Erre ezt válaszolta: „Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott.
Lk 14.17
Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van.
Lk 14.18
De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki.
Lk 14.19
A másik azt mondta.: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki.
Lk 14.20
Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek.
Lk 14.21
Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.
Lk 14.22
A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely.
Lk 14.23
Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam.
Lk 14.24
Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat.”
Lk 14.25
Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt:
Lk 14.26
„Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.
Lk 14.27
Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.
Lk 14.28
Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse?
Lk 14.29
Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja:
Lk 14.30
Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.
Lk 14.31
Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?
Lk 14.32
Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér.
Lk 14.33
Így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.
Lk 14.34
A só hasznos. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg?
Lk 14.35
Sem földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT