2Krón 34

Full text search

2Krón 34
2Krón 34.1
Jozija nyolcéves korában lépett a trónra, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2Krón 34.2
Azt tette, ami helyes az Úr szemében. Atyjának, Dávidnak útjain járt, és nem tért le sem jobbra, sem balra.
2Krón 34.3
Uralkodásának nyolcadik esztendejében, amikor még ifjú volt, kezdte el atyja, Dávid Istenének szolgálatát. A tizenkettedik évben látott hozzá, hogy Júdát és Jeruzsálemet megtisztítsa a magaslatoktól, a bálványoktól, a faragott és öntött képektől.
2Krón 34.4
A jelenlétében rombolták le a Baalok oltárait, és kivágták a föléjük helyezett Nap-oszlopokat is. Azután a bálványokat, a faragott és öntött képeket összetörette és szétzúzatta, és azoknak a sírjára szóratta, akik rajtuk áldoztak.
2Krón 34.5
A papok csontjait a saját oltáraikon égette el. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.
2Krón 34.6
Sőt Manassze, Efraim és Simeon városaiban is egészen Naftaliig, még a vidékükön is körös-körül,
2Krón 34.7
lerombolta az oltárokat. Széttörette a bálványokat és a szobrokat, kivágott minden Nap-oszlopot Izrael egész földjén. Csak ezután tért vissza Jeruzsálembe.
2Krón 34.8
Uralkodásának 18. esztendejében, miután megtisztította az országot és a templomot, elküldte Safánt, Acalja fiát, Masszeját, a város parancsnokát, Joáchot, Joacház fiát, a jegyzőt, hogy javíttassák ki az Úrnak, az ő Istenének templomát.
2Krón 34.9
Elmentek Hilkija főpaphoz, és átadták a pénzt, amely a templomban bejött, meg amelyet az ajtónálló leviták gyűjtöttek Manasszétól, Efraimtól és Izrael egész maradékától, végül egész Júdától, Benjamintól és Jeruzsálem lakóitól.
2Krón 34.10
Azután átadták a munkavezetőknek, akik az Úr templománál felügyelők voltak. Azok pedig kiadták a templomban dolgozó munkásoknak, hogy javítsák ki és erősítsék meg az épületet.
2Krón 34.11
Kiadták továbbá a mesterembereknek és a kőműveseknek, hogy faragott követ és fát vásároljanak az épületek falainak és tetőzetének kijavítására, amelyeket Júda királyai elhanyagoltak.
2Krón 34.12
Az emberek becsületesen végezték feladatukat. Munkavezetőül leviták voltak föléjük rendelve: Jahat és Obadja, Merári fiai közül, továbbá Zekarja és Mesullám a kehátiták fiai közül. A leviták mind értettek a zeneszerszámokhoz.
2Krón 34.13
Ők irányították a teherhordókat és ők felügyeltek a különböző feladatokat végző munkásokra. A leviták közül kerültek ki az írnokok, az ügyintézők és az ajtónállók.
2Krón 34.14
Amikor a templomba befolyt pénzt kihozták, Hilkija főpap megtalálta az Úr törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott.
2Krón 34.15
Közölte is Sáfán írnokkal: „A templomban ráakadtam a törvénykönyvre.” Azzal Hilkija át is adta Sáfánnak a könyvet.
2Krón 34.16
Sáfán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, amikor jelentést tett a királynak: „Amit csak szolgádra bíztál, azt el fogják végezni.
2Krón 34.17
A templomban található pénzt kiöntötték és átadták a felügyelőknek és a munkásoknak.”
2Krón 34.18
Ezután jelentette Sáfán írnok a királynak a következőket: „Egy könyvet adott nekem Hilkija főpap.” Sáfán fel is olvasott belőle a király előtt.
2Krón 34.19
Amikor a király hallotta a törvény szavait, megszaggatta ruháját.
2Krón 34.20
Azután a király megparancsolta Hilkijának, Achikámnak, Sáfán fiának, Abdonnak, Mika fiának, Sáfán írnoknak és Aszajának, a király szolgájának:
2Krón 34.21
„Menjetek és kérdezzétek meg az Urat, hogy a most előkerült könyv szavai mennyiben vonatkoznak rám, meg az Izraelben és Júdában megmaradottakra. Nagy lehet ugyanis az Úr haragja, amely ránk zúdult, mert atyáink nem hallgattak az Úr szavára, és nem úgy jártak el mindenben, ahogy meg van írva ebben a könyvben.”
2Krón 34.22
Tehát Hilkija és akiket a király vele küldött, elmentek a Jeruzsálem újvárosában lakó Hulda prófétaasszonyhoz. A ruhafélére felügyelő Haszra unokájának és Tokhát fiának, Sallumnak volt a felesége. Ezeknek megfelelően beszéltek vele.
2Krón 34.23
Ezt felelte nekik: „Azt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket:
2Krón 34.24
Ezt üzeni az Úr: Igen, rázúdítom erre a helyre és lakóira azt a nyomorúságot, azokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a Júda királya előtt felolvasott könyvben.
2Krón 34.25
Elhagytak ugyanis, és idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, hogy kezük minden művével ingereljenek. Ezért rázúdul haragom tüze erre a helyre, és nem fog kialudni.
2Krón 34.26
Mondjátok meg Júda királyának: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene, azokat a szavakat illetőleg, amelyeket hallottál:
2Krón 34.27
Mivel meglágyult a szíved és megalázkodtál Isten színe előtt, amikor hallottad e hely és lakói ellen kihirdetett szavait, tehát mivel megalázkodtál előttem, megszaggattad ruhádat és sírtál előttem: Én is meghallgatlak téged - mondja az Úr.
2Krón 34.28
Eljuttatlak atyáid közé és békén szállsz sírba. Szemed nem fogja látni mindazt a bajt, amelyet e helyre és lakóira zúdítok.” Ezt a feleletet vitték a királynak.
2Krón 34.29
Erre a király elküldte megbízottait és egybehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi elöljáróját.
2Krón 34.30
Ekkor a király fölment a templomba, vele az összes júdeai, Jeruzsálem lakói, a papok és a leviták, meg az egész nép apraja-nagyja. Ezután felolvastatta fülük hallatára a templomban talált szövetség könyvének minden szavát.
2Krón 34.31
Majd a király fölállt az emelvényre, és az Úr színe előtt megújította a szövetséget: az Urat fogják követni, egész szívükből és egész lelkükből megtartják parancsait, törvényeit és szertartásait. Így fogják megtartani a szövetség szavait, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.
2Krón 34.32
A király erre buzdította a Jeruzsálemben és Benjaminban tartózkodó egész népet. S Jeruzsálem lakói valóban Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint éltek.
2Krón 34.33
Ezután Jozija Izrael fiainak egész országából eltávolította az összes undokságot. Azokat, akik Izraelben tartózkodtak, mind rávette, hogy az Urat, az ő Istenüket szolgálják. Az ő napjaiban nem is szakadtak el az Úrtól, atyáik Istenétől.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT