Jób 19

Full text search

Jób 19
Jób 19.1
Jób akkor válaszolt és így szólt:
Jób 19.2
Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni?
Jób 19.3
Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök?
Jób 19.4
Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bűnömben megátalkodnék,
Jób 19.5
csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek?
Jób 19.6
Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és ő volt, aki körülvett hálójával.
Jób 19.7
Ha erőszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam.
Jób 19.8
Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett.
Jób 19.9
Levetette rólam ünneplő ruhámat, fejemről elragadta koronámat.
Jób 19.10
Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták.
Jób 19.11
És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék.
Jób 19.12
Egyesült erővel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak.
Jób 19.13
Testvéreim távol tartják magukat tőlem, barátaim egészen elidegenedtek.
Jób 19.14
Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek.
Jób 19.15
Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben.
Jób 19.16
Szolgámat ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedő szóval.
Jób 19.17
Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim.
Jób 19.18
Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek.
Jób 19.19
Menekülnek tőlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek.
Jób 19.20
És a bőröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak.
Jób 19.21
Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze.
Jób 19.22
Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal?
Jób 19.23
Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné őket egy táblára!
Jób 19.24
Ó, bár vasvésővel, aztán íróónnal örökre bevésnék őket a sziklába!
Jób 19.25
Tudom jól, él ügyem szószólója, ő lép majd föl utoljára a földön.
Jób 19.26
Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testemből az Istent.
Jób 19.27
Látni fogom, s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet.
Jób 19.28
Ti azt gondoljátok: „Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét?”
Jób 19.29
De a kard élétől mégiscsak féljetek, mert a bűnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélő!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT