Jn 6

Full text search

Jn 6
Jn 6.1
Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván.
Jn 6.2
Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket.
Jn 6.3
Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival.
Jn 6.4
Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
Jn 6.5
Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?”
Jn 6.6
Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni.
Jn 6.7
„Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” - felelte Fülöp.
Jn 6.8
Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt:
Jn 6.9
„Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?”
Jn 6.10
Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren.
Jn 6.11
Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak.
Jn 6.12
Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.”
Jn 6.13
Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek.
Jn 6.14
Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba.”
Jn 6.15
Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.
Jn 6.16
Amikor beesteledett, tanítványai lementek a tóhoz,
Jn 6.17
bárkába szálltak, és elindultak a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé. Már egészen besötétedett, s Jézus még mindig nem tért vissza hozzájuk.
Jn 6.18
Erős szél támadt, s a tó háborgott.
Jn 6.19
Amikor már eveztek vagy huszonöt-harminc stádiumnyit, látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Megijedtek.
Jn 6.20
De ő bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!”
Jn 6.21
Föl akarták venni a bárkába, ám a bárka nyomban partot ért, ott, ahová tartottak.
Jn 6.22
Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el.
Jn 6.23
Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették.
Jn 6.24
Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust.
Jn 6.25
Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, hogy kerültél ide?”
Jn 6.26
„Bizony, bizony mondom nektek - felelte Jézus -: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.
Jn 6.27
De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot.”
Jn 6.28
Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?”
Jn 6.29
„Az tetszik Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött.”
Jn 6.30
De ők így folytatták: „Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni?
Jn 6.31
Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.”
Jn 6.32
Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
Jn 6.33
Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak.”
Jn 6.34
Erre így szóltak hozzá: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!”
Jn 6.35
„Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Jn 6.36
De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek.
Jn 6.37
Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el.
Jn 6.38
Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.
Jn 6.39
Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Jn 6.40
Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.”
Jn 6.41
A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.”
Jn 6.42
Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?”
Jn 6.43
Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között.
Jn 6.44
Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon.
Jn 6.45
Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.
Jn 6.46
Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
Jn 6.47
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.
Jn 6.48
Én vagyok az élet kenyere.
Jn 6.49
Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak.
Jn 6.50
Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg.
Jn 6.51
Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.”
Jn 6.52
Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?”
Jn 6.53
Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.
Jn 6.54
De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.
Jn 6.55
A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.
Jn 6.56
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.
Jn 6.57
Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.
Jn 6.58
Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.”
Jn 6.59
Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.
Jn 6.60
Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd. Ki hallgatja?”
Jn 6.61
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Botránkoztok rajta?
Jn 6.62
Hátha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt!
Jn 6.63
A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet,
Jn 6.64
de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.
Jn 6.65
Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.”
Jn 6.66
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele.
Jn 6.67
Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?”
Jn 6.68
Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.
Jn 6.69
Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6.70
Jézus így válaszolt: „Nem tizenkettőtöket választottam ki? De egyikőtök ördög.”
Jn 6.71
Júdást értette rajta, az iskarióti Simon fiát. Mert ő lett az árulója, egy a tizenkettő közül.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT