Eszt 9

Full text search

Eszt 9
Eszt 9.1
A tizenkettedik hónapban - ez Ádár hónapja -, ennek tizenharmadik napján, amelyen a király parancsát és rendeletét végre kellett hajtani, ezen a napon a zsidók ellenségei remélték, hogy legyőzhetik őket, s épp az ellenkezője történt: a zsidók tiporták el ellenségeiket.
Eszt 9.2
Achasvéros király minden tartományában összegyűltek a zsidók városaikban, és kezet vetettek azokra, akik gonoszat forraltak ellenük. Senki sem volt képes ellenállni, mert a tőlük való félelem hatalmába kerített minden népet.
Eszt 9.3
A tartományok fejedelmei, a szatrapák, a királyi tisztviselők támogatták a zsidókat, Mardokeustól való félelmükben.
Eszt 9.4
Mardokeus ugyanis nagy ember volt a királyi udvarban, s hírneve terjedt minden tartományban, mert ez az ember, Mardokeus, egyre nagyobb hatalomra tett szert.
Eszt 9.5
A zsidók tehát kardélre hányták minden ellenségüket, lemészárolták és megsemmisítették őket, s úgy bántak ellenségeikkel, amint akartak.
Eszt 9.6
Szuza várában ötszáz férfit legyilkoltak és elpusztítottak a zsidók.
Eszt 9.7
Parsandatát, Dalfont, Aszpatát,
Eszt 9.8
Poratát, Adalját, Aridatát,
Eszt 9.9
Parmastát, Ariszájt, Aridájt és Jezatát, Ámánnak, Hamdata fiának,
Eszt 9.10
a zsidók üldözőjének tíz fiát is megölték, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket.
Eszt 9.11
A Szuza várában megölt áldozatok számát még azon a napon megtudta a király is.
Eszt 9.12
Így szólt akkor a király Eszter királynéhoz: „A zsidók magában Szuza várában ötszáz embert a halálba küldtek, köztük Ámán tíz fiát is. Hát akkor mit művelhettek a király többi tartományában? Mi a kérésed? Megteszem neked. Mi a kívánságod? Teljesítem.”
Eszt 9.13
Eszter így szólt: „Ha a király jónak látja, engedje meg a Szuzában élő zsidóknak, hogy holnap is megtehessék, amit ma megtehettek, Ámán tíz fiát meg köttesse akasztófára.”
Eszt 9.14
A király megparancsolta, hogy így történjék. Az engedélyt kihirdették Szuzában, Ámán fiait pedig felakasztották.
Eszt 9.15
A Szuzában lakó zsidók összegyűltek Adar hónap tizennegyedik napján is, és megöltek Szuzában háromszáz embert, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket.
Eszt 9.16
A királyi tartományokban lakó többi zsidó is összegyűlt, hogy megvédje életét. Bosszút álltak ellenségeiken és lemészároltak közülük hetvenötezret, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket.
Eszt 9.17
Ez Adar hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon pihentek, s öröm- és ünnepnapként ülték meg.
Eszt 9.18
A Szuzában élő zsidók a tizenharmadik és a tizennegyedik napon is összegyűltek és a tizenötödik napon pihentek, ezt tették vidám ünnepnappá.
Eszt 9.19
A vidéken és a meg nem erősített városokban lakó zsidók ezért ünneplik Adar hónap tizennegyedik napját ünnepnapként vidámság és lakomák közepette, s küldözgetnek egymásnak kóstolót, míg a városokban lakók számára Adar tizenötödik napja az öröm napja, amelyen vigadnak és kóstolót küldenek egymásnak.
Eszt 9.20
Mardokeus írásba foglalta ezeket az eseményeket, majd leveleket küldött Achasvéros király minden tartományába az ott lakó zsidókhoz, a közelbe és a távolba egyaránt.
Eszt 9.21
Meghagyta nekik, hogy ünnepeljék meg minden évben Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napját,
Eszt 9.22
mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk örömre, gyászuk pedig ünnepnapra változott. Üljék meg ezeket a napokat vidám lakomákkal, küldjenek egymásnak kóstolót, s adjanak ajándékot a szegényeknek.
Eszt 9.23
A zsidók elfogadták hagyományként, amit már azelőtt is megültek, s aminek ügyében Mardokeus írt nekik:
Eszt 9.24
„Az agagita Hamdata fia, Ámán, minden zsidó üldözője vesztükre tört a zsidóknak, s „purt”, azaz sorsot vetett megsemmisítésükre és pusztulásukra.
Eszt 9.25
Amikor azonban azzal a kéréssel ment a királyhoz, hogy Mardokeust felakaszthassa, gonosz terve, amelyet a zsidók ellen agyalt ki, őellene fordult: akasztófára került fiaival együtt.
Eszt 9.26
Ezért nevezik ezeket a napokat „purim”-nak a „pur” szó alapján.” Ennek a levélnek a nyomán, s annak alapján, amit saját maguk is átéltek, és amit a hagyományokból megtudtak,
Eszt 9.27
a zsidók kötelezték magukat, utódaikat s azokat, akik hozzájuk csatlakoztak, hogy ezt a két napot ezen írás szerint évről évre megünneplik - ez megváltoztathatatlan törvényük lesz.
Eszt 9.28
Ezekre a napokra mindig emlékezni fognak, és megülik azokat nemzedékről nemzedékre minden családban, tartományban és városban. A purim e napjai nem szűnnek meg a zsidóknál, s emlékük nem homályosodik el az utódok körében.
Eszt 9.29
Eszter királyné, Abichajil lánya egész tekintéllyel írt, hogy érvényt szerezzen ennek a második purim-levélnek.
Eszt 9.30
Leveleket küldött Achasvéros király százhuszonhét tartományába az ott élő zsidóknak, a béke és a hűség szavaival,
Eszt 9.31
hogy tartsák meg a purim e napjait a meghatározott időben, ahogyan a zsidó Mardokeus meghagyta, s amint kötelezte őket és utódaikat, egybekötve vele a böjtöt és a siránkozást.
Eszt 9.32
Eszter parancsa megerősítette a purim-előírásokat, és könyvbe írták őket.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT