Zsolt. 141

Full text search

Zsolt. 141
Zsolt. 141.1
Dávid zsoltára.
Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
Zsolt. 141.2
Mint jóillatú * füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése + estvéli áldozat legyen.
Zsolt. 141.3
Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az * én ajkaim nyílását!
Zsolt. 141.4
Ne engedd * szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Zsolt. 141.5
Ha igaz * fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
Zsolt. 141.6
Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
Zsolt. 141.7
Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy * szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
Zsolt. 141.8
De az én szemeim, Uram Isten, rajtad * csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
Zsolt. 141.9
Őrizz meg a tőrtől, a mit * elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
Zsolt. 141.10
Essenek az álnokok saját * tőreikbe; míg én egyben általmegyek!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT