2 Sám. 12

Full text search

2 Sám. 12
2 Sám. 12.1
Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, * ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.
2 Sám. 12.2
A gazdagnak * felette sok juhai és ökrei valának;
2 Sám. 12.3
A szegénynek * pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, a melyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya.
2 Sám. 12.4
Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, a ki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, a ki hozzá ment.
2 Sám. 12.5
Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, a ki azt cselekedte.
2 Sám. 12.6
A bárányért pedig négy * annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett.
2 Sám. 12.7
És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az * az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én + kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből.
2 Sám. 12.8
És néked adtam a te urad * házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked.
2 Sám. 12.9
Miért vetetted meg * az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos ő előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel + ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg.
2 Sám. 12.10
Most azért ne távozzék el a fegyver * soha házadból, mivel megútáltál engem, + és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.
2 Sám. 12.11
Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és * feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal.
2 Sám. 12.12
Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt.
2 Sám. 12.13
Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz * meghalni.
2 Sám. 12.14
Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad * is, a ki lett néked, bizonynyal meghal.
2 Sám. 12.15
Ezekután elméne Nátán az ő házához. És megveré az * Úr a gyermeket, a kit az Uriás felesége szült vala Dávidnak; és megbetegedék.
2 Sám. 12.16
És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és bőjtöle is Dávid, és bemenvén, a földön feküvék éjjel.
2 Sám. 12.17
Felkelének azért az ő házának vénei és menének ő hozzá, hogy felemeljék őt a földről: de nem akará, és nem is evék ő velek kenyeret.
2 Sám. 12.18
Hetednapra azért meghala a gyermek, * és nem merik vala a Dávid szolgái néki megmondani, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondják vala: Ímé, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki és meg sem hallotta szónkat; hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy magának bajt szerezzen?
2 Sám. 12.19
Látván pedig Dávid, hogy az ő szolgái suttognak, eszébe vevé Dávid, hogy meghalt a gyermek, és monda Dávid az ő szolgáinak: Meghalt-é a gyermek? Azok mondának: Meghalt.
2 Sám. 12.20
Felkelvén azért Dávid a földről, megmosdék és megkené magát és más ruhát vőn magára, és bemenvén az Úr házába, * imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék.
2 Sám. 12.21
Akkor mondának az ő szolgái néki: Mi dolog ez, a mit míveltél? Míg a gyermek élt, bőjtöltél és sírtál; most pedig, hogy meghalt a gyermek, felkelél és kenyeret ettél.
2 Sám. 12.22
Monda ő: Míg a gyermek élt, addig bőjtöltem és sírtam; mert ezt mondottam: Ki tudja, * talán az Úr könyörül rajtam, és megél a gyermek.
2 Sám. 12.23
De most, hogy meghalt, vajjon miért bőjtölnék? Vajjon visszahozhatom-é azzal? Én megyek ő * hozzá, de ő nem jő ide vissza én hozzám.
2 Sám. 12.24
És megvigasztalá Dávid az ő feleségét, Bethsabét, és beméne hozzá, és vele hála. És ő szült fiat, * és nevezé annak nevét Salamonnak, és az Úr szereté azt,
2 Sám. 12.25
A mint megizente vala Nátán próféta által, ki nevezé az ő nevét Jedidjának, az Úrért.
2 Sám. 12.26
Joáb pedig * hadakozék az Ammon fiainak városa, Rabba ellen, és megvevé a királyi várost.
2 Sám. 12.27
És követeket külde Dávidhoz Joáb ilyen követséggel: Hadakoztam Rabba ellen, és meg is vettem a városnak egyik részét, a hol a víz van.
2 Sám. 12.28
Most azért gyűjtsd egybe a népnek maradékát, és szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy valamiképen, ha én foglalnám el, róla neveztessék az én nevem.
2 Sám. 12.29
Egybegyűjté azért Dávid mind az egész népet, és aláméne Rabba ellen, és harczola ellene, és elfoglalá azt.
2 Sám. 12.30
És elvevé az ő * királyuknak koronáját annak fejéről, melynek súlya egy tálentum arany volt, és drága kövekkel vala rakva, és lőn a Dávid fején, és a városból felette sok zsákmányt hozott el.
2 Sám. 12.31
A népet pedig, mely benne vala, kihozatá; és némelyét * fűrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté; némelyeket mészkemenczén vitt által, és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával. Haza méne azután Dávid és az egész nép Jeruzsálembe.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT