5 Móz. 2

Full text search

5 Móz. 2
5 Móz. 2.1
Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába * a Veres tenger felé, a miképen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig.
5 Móz. 2.2
De szóla az Úr nékem, mondván:
5 Móz. 2.3
Elég már e hegyet * kerülgetnetek, forduljatok észak felé.
5 Móz. 2.4
Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú * fiainak határán, a kik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok!
5 Móz. 2.5
Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir * hegyét örökségül.
5 Móz. 2.6
Pénzen vásároljatok tőlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is * pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok,
5 Móz. 2.7
Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben.
5 Móz. 2.8
És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, a kik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Éczjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.
5 Móz. 2.9
És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb * ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földéből néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül.
5 Móz. 2.10
(Az Emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok.
5 Móz. 2.11
Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták őket.
5 Móz. 2.12
Szeirben pedig Horeusok * laktak az előtt, a kiket az Ézsaú fiai kiűztek, és kiirtottak színök elől, és azoknak helyén laktak, a miképen cselekedék Izráel is az ő örökségének földén, a melyet adott néki az Úr.)
5 Móz. 2.13
Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán.
5 Móz. 2.14
Az idő pedig, a melyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendő, a mely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt * vala az Úr nékik.
5 Móz. 2.15
E felett az Úrnak keze is * vala ő rajtok, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig.
5 Móz. 2.16
És lőn, hogy a mint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül.
5 Móz. 2.17
Így szóla az Úr nékem, mondván:
5 Móz. 2.18
Ma te általmégy a Moáb * határán Ar felé,
5 Móz. 2.19
És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.
5 Móz. 2.20
(Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak.
5 Móz. 2.21
Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;
5 Móz. 2.22
A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir hegyén laknak, a mikor kiveszté előlök a * Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.
5 Móz. 2.23
Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)
5 Móz. 2.24
Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; * lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el azt, és hadakozzál ő ellene.
5 Móz. 2.25
E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek * és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted.
5 Móz. 2.26
És * követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel ezt izenvén:
5 Móz. 2.27
Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le se jobbra, se balra.
5 Móz. 2.28
Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át:
5 Móz. 2.29
A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú * fiai, a kik Szeirben laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk!
5 Móz. 2.30
De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk ő rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az Ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, a mint nyilván van e mai napon.
5 Móz. 2.31
Monda pedig az Úr nékem: * Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ő földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földe örököd legyen.
5 Móz. 2.32
És kijöve Szihon * mi előnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál.
5 Móz. 2.33
De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt és az ő fiait és minden ő népét.
5 Móz. 2.34
És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.
5 Móz. 2.35
De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt.
5 Móz. 2.36
Aróertől * fogva, a mely van az Arnon patakának partján, és a völgyben lévő várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.
5 Móz. 2.37
De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész * oldalához, sem a hegyen lévő városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektől + eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT