Luk. 22

Full text search

Luk. 22
Luk. 22.1
Elközelgetett pedig a kovásztalan * kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
Luk. 22.2
És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; * mert féltek a néptől.
Luk. 22.3
Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek * neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
Luk. 22.4
És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és * a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
Luk. 22.5
És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
Luk. 22.6
Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
Luk. 22.7
Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle * öletni a husvéti báránynak;
Luk. 22.8
És elküldé * Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
Luk. 22.9
Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
Luk. 22.10
És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
Luk. 22.11
És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
Luk. 22.12
És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
Luk. 22.13
Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
Luk. 22.14
És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, * és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
Luk. 22.15
És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
Luk. 22.16
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
Luk. 22.17
És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
Luk. 22.18
Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének * gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
Luk. 22.19
És minekutána * a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Luk. 22.20
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
Luk. 22.21
De ímé annak * a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
Luk. 22.22
És az embernek Fia jóllehet, elmegy, * mint + elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
Luk. 22.23
És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
Luk. 22.24
Támada pedig köztük versengés is, * hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
Luk. 22.25
Ő pedig monda nékik: A pogányokon * uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
Luk. 22.26
De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
Luk. 22.27
Mert melyik * nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
Luk. 22.28
Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én * kísérteteimben;
Luk. 22.29
Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
Luk. 22.30
Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, * és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
Luk. 22.31
Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, * mint a búzát;
Luk. 22.32
De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
Luk. 22.33
Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
Luk. 22.34
És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz * engem.
Luk. 22.35
És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket * erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
Luk. 22.36
Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
Luk. 22.37
Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: * És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
Luk. 22.38
Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
Luk. 22.39
És kimenvén, méne az ő szokása szerint az * Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
Luk. 22.40
És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
Luk. 22.41
És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
Luk. 22.42
Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
Luk. 22.43
És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
Luk. 22.44
És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, * mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
Luk. 22.45
És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
Luk. 22.46
És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel * és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
Luk. 22.47
És mikor még beszéle, ímé * sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
Luk. 22.48
Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
Luk. 22.49
Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
Luk. 22.50
És közülök valaki megvágá * a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
Luk. 22.51
Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
Luk. 22.52
Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy * jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
Luk. 22.53
Mikor minden nap veletek voltam a * templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez + a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
Luk. 22.54
Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap * házába. Péter pedig követi vala távol.
Luk. 22.55
És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle * ő velök.
Luk. 22.56
És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
Luk. 22.57
Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
Luk. 22.58
És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
Luk. 22.59
És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
Luk. 22.60
Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt * a kakas.
Luk. 22.61
És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas * szól, háromszor megtagadsz engem.
Luk. 22.62
És kimenvén Péter, keservesen síra.
Luk. 22.63
És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, * csúfolják vala, vervén + őt.
Luk. 22.64
És szemeit betakarván, arczul csapdosák * őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
Luk. 22.65
És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
Luk. 22.66
És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő * gyülekezetükbe,
Luk. 22.67
Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
Luk. 22.68
De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
Luk. 22.69
Mostantól fogva ül * az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
Luk. 22.70
Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
Luk. 22.71
Azok pedig mondának: Mi szükségünk van * még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT